A német kórboncnok, Rudolf Virchow a XIX. században az érelmeszesedést gyulladásos folyamatként jellemezte. Az ütőerek belsejében zsíros anyag rakódik le, amely később elmeszesedik, és az ér beszűkül. Itt megalvadhat a vér, és az ér elzáródhat. Ez a  koszorúerek esetében szívinfarktushoz vezet.

A rossz (LDL) koleszterin hozzátapad az ütőerek belső felszínéhez. Minél magasabb az LDL koncentrációja a vérben, annál nagyobb a valószínűsége, hogy ez történik. A halálos folyamat pontos magyarázata azonban még mindig nem ismert.

Eicke Latz és nemzetközi munkacsoportja ennek a kérdésnek a kutatásával foglalkozik. Abból indultak ki, hogy az ütőerek falán lerakódó, zsíros plakk a koleszterin mellett sok immunsejtet is tartalmaz, de meglepő módon mégsem találhatók ott vírusok vagy baktériumok.

Ez arra utal, hogy az immunrendszer valamilyen módon riasztást kap az érben lejátszódó veszélyről. Ennek bizonyítéka, hogy az immunválasz tökéletesen steril körülmények között tartott, magas koleszterinszintű állatokban is kialakul, akár az érszűkület és az érelzáródás.

A folyamat az emberben is így játszódik le. Minél magasabb a koleszterinszint, annál nagyobb a szívroham kockázata. „Ez már régóta ismert volt" – mondta Latz professzor – de senki nem tudta megmagyarázni, hogy miért".

Munkacsoportja úgy találta, hogy zsírdús táplálkozás esetén a koleszterinkristályok aránylag gyorsan lerakódnak az érfalban. Ez riadóztatja az immurendszert, amely elindítja azt a láncreakciót, így az egészségtelen ételből származó kristályok gyulladásos folyamatot indítanak el.

A gyulladásos riasztás mind több immunsejtet vonz erre a helyre. Az érfal belső felszíne gyorsan károsodik, és ez végzetes következményekkel jár. A kutatók abban bíznak, hogy a folyamat gátlásával új gyógyszert is sikerül kifejleszteni.