Minél nagyobb testtömeggel rendelkezik egy állat, annál több időt kell fordítania az evésre. Ez azt jelenti, hogy az elefántoknak alig-alig jut idejük pihenésre, hiszen napi 18 órát kell szentelniük a táplálkozásra, hogy elverjék éhségüket.

Ez a dinoszauruszok gigantikus testméreteivel kapcsolatos számtalan rejtély egyike. A szauropodák olyan nagyok voltak, hogy napi 30 órán át kellett volna folyamatosan enniük ehhez - mutatott rá Martin Sander, a Bonni Egyetem professzora, a vizsgálatokat végző nemzetközi csoport szóvivője.

A német kutatási alap eddig 3 millió eurót (821 millió forintot) fordított a projekt támogatására, amelynek első eredménye, egy 30 oldalas tanulmány a Biological Reviews című szaklapban látott napvilágot. A vizsgálatok első ízben kínálnak magyarázatot arra a kérdésre, hogy hogyan voltak képesek a szauropodák egyáltalán létezni. A kutatók azt is megmagyarázták, hogy a jelenkori szárazföldi állatok miért képtelenek megközelíteni a jura időszaki rekordméreteket.

A gigantikus testméret egyik magyarázata a rágás hiánya: az óriási dinoszauruszok egyben nyelték le a táplálékot. A rágás segíti az emésztést - a kisebb részeket könnyebb megemészteni, ráadásul a táplálék felülete is megnövekszik ezáltal, vagyis a gyomornedv enzimjei nagyobb felületen érintkeznek a feldolgozandó anyagokkal. A rágás azonban időigényes, másrészt a feladat nagy méretű koponyát igényel, hogy elférjenek az őrlőfogak és a rágáshoz szükséges erős izmok.

A növényevő dinoszauruszoknak azonban viszonylag kis fejük volt - ez tette lehetővé, hogy hosszú legyen a nyakuk. Ezt a tulajdonságot a hatékony táplálékbegyűjtés zálogának tekintik, hiszen nem kellett a 80 tonnás állatoknak sokat gyalogolniuk táplálékot keresve; elég volt nyakukat felnyújtva lelegelni minden zöldet maguk körül, még a legmagasabb fák leveleit is elérték. Ez a testfelépítés volt a legmegfelelőbb a nagytestű szauropodák számára (a kisebb dinoszauruszoknak rövidebb nyakuk volt).

A szauropodák étrendjében előkelő helyet foglalt el a magas tápértékű zsurló. A jelenkori állatok közül kevesen fanyalodnak a zsurlóra, amely a kovaanyag-tartalma miatt olyan a fogak számára, mint a smirgli. A növényevő dinoszauruszok azonban nem rágták meg a a táplálékot, és a fogak állapota sem okozott gondot nekik. Amerikai tudósok a közelmúltban mutatták ki, hogy ezek a dinoszauruszok gyakran váltották fogaikat, voltak olyanok is, amelyek havi ciklusban cserélték le fogazatukat.

A rengeteg emésztetlen táplálék akár napokig is hatalmas gyomorban állomásozott, és fokozatosan lebomolva biztosította napi 24 órában az energiaellátást. Igen hatékonyan működött a dinoszauruszok légzőrendszere, amely az akkori, harmadával kevesebb oxigént tartalmazó levegőből is elegendő oxigént nyert ki.

A kutatók további tényezőket is felsorolnak, amelyek nélkül az óriási növényevő dinoszauruszok nem tudtak volna létezni: ilyen például a magas szaporodási ráta.