A hatalmas ragadozó a becslések szerint valamikor a 2 és 17 millió évvel ezelőtt élhetett a Földön. A korábban feltárt leletek szerint az akár 16 méteresre is megnövő állat, amelynek még a kicsinyei is négyméteresek voltak, 17 centiméteres fogakkal rendelkezett. A tudósok egy körülbelül 10 millió éves, a Panama-földhídon található kőzetlelőhely feltárásánál akadtak rá a mintegy 400 megalodonfogra. A területet a korábbi feltárások eredményei szerint akkoriban sekély sós víz borította, mintegy 25 méter mélyen, egy olyan tengersáv részeként, amely egykor az Atlanti és a Csendes-óceánt kötötte össze – írja a LiveScience.

Meglepő módon igen kevés nagy méretű fogat találtak a leletek között, a többségük mindössze 1,6-7,2 centiméter hosszú. A fogak formája alapján a tudósok arra jutottak, hogy ezek valószínűleg fiatalabb egyedeké lehettek, vagy a faj valamelyik törpe változatához tartoztak. A fogak között találtak olyanokat, amelyek jellemzőik alapján megegyeztek a korábban feltárt fiatalabb megalodonok fogaival, valamint voltak közöttük olyan szív alakúak is, amelyek az embrióké lehettek.

A leletek az első valódi bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a megalodonok fenntartottak "bölcsődéket", ahol a fiatalabb egyedeket nevelték. Összességében 21 fiatal egyedtől találtak fogakat, amelyek a becslések szerint 2 és 10,5 méter hosszúak lehettek, valamit hét kifejlett egyedtől is, amelyek valószínűleg nőstények, a fiatal egyedek szülei lehettek. "Elképesztő, hogy képesek voltunk kőzetek alapján egy ősi cápafaj bizonyos magatartásmintáit meghatározni" - mondta el Catalina Pimiento, a Floridai Egyetem ésa Smithsonian Trópusi Kutatóközpont biológusa.

A nagy fehér cápák ugyancsak használnak hasonló bölcsődéket, jellemzően sekély vizekben létrehozva azokat, ahol könnyen találnak élelmet és jobban védettek más ragadozóktól, nagyobb cápáktól. A legújabb leletek azt mutatják, hogy a cápák, még a valaha élt legnagyobb fajták is évmilliók óta használják ezt a módszert túlélési stratégiaként.