A halfogyasztás segítette elő az emberi agy robbanásszerű fejlődését kétmillió évvel ezelőtt – vélekedik az a nemzetközi kutatócsoport, amely 2004 óta végez feltárásokat Kenya északnyugati részén, a Rudolf-tó keleti partján.
A csoport, amely ausztrál, brit, dél-afrikai, egyesült államokbeli és kenyai tudósokat tudhat tagjai között, a Proceedings of the National Academy of Science, azaz amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában közölte tanulmányát.
A kutatók 2004 és 2009 között végeztek ásatásokat a térségben, ahol a vastag hamurétegnek köszönhetően pontosan meghatározhatták, hogy 1,95 millió éves helyszínről van szó - olvasható a George Washington Egyetem honlapján.
A feltárások során csontok és kőeszközök ezrei kerültek elő, és legalább tíz olyan állatféleséget tudtak azonosítani, amelyet a helyszínen mészároltak le és daraboltak fel. A csontok többségén vágásnyomok láthatók, amelyeket éles kőeszközökkel ejtettek, miközben lefejtették a húst, majd szétzúzták a hosszú csöves csontokat, hogy elérjék a zsírban gazdag csontvelőt.
"Az ilyen korú helyszíneken szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha legalább egy olyan csont előkerül, amelyet összefüggésbe tudunk hozni valamilyen kőeszközzel. Itt azonban mindenféle csontok előkerültek, a kisebb madaraktól kezdve a vízilovak lábszárcsontjáig" – magyarázta David Braun, a Fokvárosi Egyetem régésze, a tanulmány vezető szerzője.
Az elemzés szerint távoli őseink nagytestű antilopot, őskori sertést, krokodilt, teknőst egyaránt fogyasztottak, és sokszor szerepelt hal is az étrendjükben. A tudósok szerint az olyan kisebb testű állatoknak köszönhetően, mint a teknős vagy a hal, sokkal több fehérjét fogyasztottak a korabeli hominidák (emberfélék) anélkül, hogy a zsákmányért meg kellett volna küzdeniük a ragadozókkal – oroszlánokkal, hiénákkal. A korai emberek ugyanis apró termetűek voltak, így aligha remélhettek sikert egy ilyen párharctól.
"A hal igen gazdag telítetlen omega-3 zsírsavban, amelynek kimagasló szerep jut az emberi agy fejlődésében" – hangsúlyozta Brian Richmond paleoantropológus, a George Washington Egyetem docense.
Mint kifejtette, az étrendben szereplő sokféle állati eredetű táplálék, különösen a hal, a krokodil, valamint a teknős, hozzájárult a nagyobb agytérfogat kialakulásához. Korábbi kutatások bizonyítják, hogy kétmillió évvel ezelőtt lökésszerűen megnőtt az agy térfogata. Az antropológusok már korábban is feltételezték, hogy a hús kulcsszerepet játszott a nagyobb agy kialakulásában, eddig azonban nem volt arra bizonyíték, hogy a korai hominidák étrendjében szerepeltek volna a telítetlen zsírsavakban gazdag vízi állatok.
Andy Herries, az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatója szerint is a hús fogyasztása segíthette elő a kisebb fogak és állkapcsok, ahogy a nagyobb testméret, és agytérfogat kialakulását. Az őskori étrend nyomainak felfedezése azért is fontos, mert nem sokkal később a kis agytérfogatú hominidákat a nagyobb agytérfogatú Homo erectus (felegyenesedett ember) váltotta fel, aki elhagyta Afrikát. "A változatosabb étrend lehetett az agyfejlődés katalizátora, ez segíthette elő az ember kirajzását Afrikából" – vélekedett Andy Herries.