A Ruth Blasco, a tarragonai Universitat Rovira i Virgilii régésze által vezetett expedíció Spanyolország északi részén, az  atapuercai barlangokban végzett feltárásokat, ahol a 350 ezer és 250 ezer évvel ezelőtti időszakból származó rétegben állati csontok százait fedezték fel. A csontleletek jelentős többsége szarvastól és lótól származik, ám szép számmal kerültek elő ragadozók maradványai is. Előfordulnak medve- és rókacsontok, de előkerültek oroszláncsontok is.

Mint a kutatók rámutatnak, az oroszláncsontokon látható rengeteg vágásnyom arra utal, hogy a ragadozó tetemét lenyúzták, majd kicsontozták. A barlanglakók a velőt sem hagyták kárba veszni, erre engednek következtetni az ember által széttört csöves csontok – idézi az Archaeology Daily News a tudósok kutatásairól szóló, a Journal of Archaeological Science című szaklapban megjelent tanulmányt. "E nyomok összességükben bizonyítják, hogy az oroszlán táplálékul szolgált" – hangsúlyozzák tanulmányukban a régészek.

Felvetődik persze, hogy a neandervölgyi ember nem vadászott a  2,4 méter hosszú, pleisztocénkori oroszlánra (Panthera leo fossilis), amely jó fél méterrel volt hosszabb a mai afrikai oroszlánnál, hanem csupán az elhullott ragadozó tetemét vonszolta be a barlangba. "Az a tény, hogy a Panthera leo fossilis csontvázán semmiféle kóros elváltozást nem találtunk, arra enged következtetni, hogy nem egy súlyos sérülés vagy betegség miatt hullott el, vagyis a barlanglakók ejtették el a ragadozót" – cáfolták meg a feltételezést a régészek.