A buborékok nem egyszerűen eltűnnek, amikor szétpukkannak, hanem egyre kisebb utódbuborékok gyors sorozatában eresztenek le - állapították meg kutatók. A folyamat hátterében lévő fizika univerzálisnak tűnik, akkor is érvényes, ha a buborékot alkotó folyadékréteg vékony, például a víznél, vagy vastag, mint az olajnál.
A felfedezés ipari alkalmazása szerteágazó lehet, mert számos folyamat alapul a buborékképzésen, más eljárásoknál viszont éppen keletkezésüket kell megakadályozni a károk megelőzéséhez.
Mint James Bird kutatásvezető (Harvard Egyetem) elmondta, a felfedezés során ott találtak különlegességet, ahol a legkevésbé számítottak rá. Azt tanulmányozták, miként lehet különböző felületeken buborékokat szétoszlatni, amikor felfigyeltek az egyik buborék szétpattanása utáni gyűrűkre. Bird felidézte, hogy ettől kezdve minden esős napon a tócsák felszínén szétpukkanó buborékokat leste, úszás közben pedig a tenger felszínén a buborékok nyomán kialakuló gyűrűket, és hamarosan rájött, hogy azok mindenütt ugyanolyanok.
A buborék, felszínének minimalizálása érdekében szinte tökéletes félgömböt hoz létre, amikor szilárd vagy folyékony felülettel találkozik. Amikor egy kétlépcsős folyamatban kipukkan, tulajdonképpen kisebb buborékok gyűrűjét hozza létre.
Első lépésben a buborékon működő erők arra késztetik a folyadékfilmet, hogy behajtódjon, létrehozva ezáltal egy fánk formájú, levegőből álló zsebet. Ezután a felületi feszültség kisebb buborékok gyűrűjévé töri szét a gyűrűfelületet, ugyanúgy, ahogy a felületi feszültség egy csapból folyó vékony vízsugarat egyedi cseppekre oszt. Ez a hatás igen gyors, szemmel nem látható, a kutatók azonban lefilmezték a folyamatot az elemzésükhöz.
Bird és kollégája különleges anyagokkal, így lávával is szeretné megismételni a kísérletet, azonban hozzátette, hogy vízzel otthon, a konyhában is kipróbálhatja bárki.