Grigorij Perelman zseniális orosz matematikus, aki a Poincaré-sejtés bizonyításával elnyerte az amerikai Clay Intézet által a legjelentősebb matematikai problémák megoldására kiírt Évezred-díjak egyikét, nem vette át a kitüntetést és a vele járó díjat.
A remeteként élő tudósnak június 7-én kellett volna átvennie a díjat Párizsban, de ahogyan korábbi hasonló alkalmakkor, ezúttal sem jelent meg.
Az orosz sajtó keddi beszámolói szerint helyette Poincaré utódának adták át a díjat, de a matematikai közösség nem adta fel a harcot: úgy döntöttek, hogy a csekket elküldik Perelmannak. A kézbesítést Mihail Gromov ismert orosz származású francia matematikusra bízták.
A pénzt egyébként egy évre bankba tették, és ha az orosz tudós végleg elzárkózik az átvételtől, az összeget jótékony célokra fordítják.
Perelmannak március 18-án ítélte oda a díjat a bostoni Clay Intézet a Poincaré-sejtés 1904 óta keresett bizonyításáért. Az intézet tíz régi matematikai probléma megoldásának elismerésére alapította az Évezred-díjat, s egyenként egymillió dollárt helyezett kilátásba azzal a két feltétellel, hogy a munka tudományos folyóiratban jelenjen meg, és két éven belül ne sikerüljön megcáfolni. Az idős édesanyjával egy kis szentpétervári lakásban a világtól teljesen elzárkózva, szinte remeteként élő Perelman nem felelt meg az egyik feltételnek, ugyanis munkáját az interneten tette közzé, de az intézet végül eltekintett e feltételtől.
Az 1966-ban született matematikus visszautasította egyebek között a matematikai Nobel-díjnak tekintett, és szintén tetemes összeggel járó Fields-díjat 2006-ban azzal, hogy a kitüntetésnek számára nincs semmi jelentősége. „Ha a bizonyítás helyes, nincs szükség külön elismerésre" – mondta akkor, és ugyanez volt a véleménye az Évezred-díjról is.
Perelman, ha nagy ritkán megszólal, csak annyit kér, hogy hagyják békén, és elmondja, hogy nem érdekli sem a hírnév, sem a pénz. „Sem munkámban, sem személyemben nincs semmi érdekes. Én csak tudom, ha azt mondom, hogy azok, akik ezt a felhajtást csinálják, nem a barátaim" – mondta a Komszomolszkaja Pravdának 2006-ban. Édesanyja egyszer annyit mondott el fiáról, hogy „Grisa szereti a zenét, meg a kását és a rántottát", és nem szeret emberekkel érintkezni.
A matematikus az Évezred-díj kapcsán az újságíróknak a zárt lakásajtón keresztül annyit mondott: „Megvan mindenem, ami kell".