A szenzációs fotókat különleges, nagy érzékenységű automata kamerákkal rögzítették, amelyeket az óceán fenekén helyeztek el a korallzátonyok között, 1500 méteres mélységben. Az ősidők óta alig változott hatkopoltyús cápák, óriás olajhalakat, és a Nautilus nevű különleges, kagylóhéjban élő polip mellett több olyan állatot is lefényképeztek, amelyek valószínűleg eddig ismeretlen fajhoz tartoznak. A kamerák tíz napig dolgoztak olyan vízrétegekben, ahová a napfény már nem ér el.

Az ilyen mélységben élő állatokról nagyon keveset tudunk, és a vizsgálatuk (főleg a látásuké, a nagy nyomáshoz való alkalmazkodásuké, és a sok fajra jellemző, fénykibocsátásé) sok tanulsággal, és az iparban alkalmazható technológiák ellesésével kecsegtet. Ezekben a vízrétegekben a nyomás a földfelszíninek 140-szerese, a napfény pedig legfeljebb 800 méterig szűrődik le a tengervízben. A mélytengeri állatok jellemzően nagyon lassú ritmusban élnek, spórolnak az energiával, vannak olyanok, amelyek évente csak kétszer táplálkoznak.

A kutatást vezető professzor, Justin Marshall tengerbiológus szerint akár évekbe is telhet, mire kiderül, valóban új fajokat találtak-e. A kutatók a következő, hasonló mélytengeri kutatás színhelyéül Dél-Amerika partjait nézték ki maguknak, és remélik, hogy sikerül óriáspolipokkal találkozniuk; ennek az állatnak vannak a világon a legnagyobb idegsejtjei.