Az elmúlt több mint hat évtizedben a nagyszemű karcsú lóri (Loris tardigradus nyctoceboides) igen ritkán került az ember szeme elé, ezért a tudósok azt feltételezték, hogy már kihalt. Mindössze négyszer sikerült 1937 óta meglesniük a tudósoknak, 2002-ben pedig a kutatók a szemében visszatükröződő fény alapján azonosították az aprócska állatot.

A kutatók szerint a Horton-síksági karcsú lóri azért oly ritka, mert egyre szűkül természetes élőhelye - az erdőket kivágják, hogy minél több területet nyerjenek a teaültetvények számára.

Ezeregy éjszaka

A felvételek a londoni Zoológiai Társaság EDGE-programja keretében készültek, amely az evolúciós szempontból unikális és globálisan veszélyeztetett állatokkal foglalkozik. A társaság a kihalás szélére sodródó fajok esetében azt próbálja felbecsülni, hogy hány egyedük élhet természetes élőhelyén.

A Srí Lankán készült képeken a karcsú lóri felnőtt hím egyede látható. A faágon ülő főemlősnek rövid felső végtagjai, és hosszú, tömött bundája van. A felvételeket 200 órás kemény munkának köszönhetően, ezernél több éjszakai megfigyelés során sikerült elkészíteni.

A csapat nem csupán felvételeket készített, hanem sikerült befognia három élő egyedet, amíg megvizsgálták őket.

Pár tucat él csak

"Fantasztikus érzés, hogy a világon elsőként sikerült felvételeket készítenünk a karcsú lóriról, és bebizonyítanunk, hogy nem tűnt el a Föld színéről" – mondta Craig Turner, a londoni Zoológiai Társaság biológusa.

A karcsú lóri aprócska, éjszakai életet folytató főemlős, amely kizárólag India és Srí Lanka déli részének trópusi erdeiben él. Testhosszuk 15-25 centiméter, hatalmas, csészealjnyi szemei segítik az éjszakai rovarvadászatban.

A feltételezések szerint a vadonban csupán száz egyed élhet, ily módon a világ öt legveszélyeztetettebb főemlőse közé tartozik. Ugyanakkor a kutatók szerint oly kevés tudható a karcsú lórikról, hogy egyedszámuk esetleg a hatvanat sem éri el, így a világ legritkább állatai közé sorolhatók.