Több mint kétszáz éve használják az orvoslásban a homeopátiát, de a mai napig nem sikerült megfelelően bizonyítani, hogy az hatásos: a gyógyászati ág gyakorlói szerint azért, mert rosszak a tesztek, a szkeptikusok szerint azért, mert a homeopátia humbug. Tény, hogy százötven évvel ezelőtt sokkal több, homeopátiával kezelt beteg gyógyult meg, mint a hagyományos gyógyászattól, de az is, hogy a mai napig nem sikerült igazán meggyőző tesztekkel bizonyítani a hígított szerek hatékonyságát.
Tudja, hogy miként működik a homeopátia? Vegyük például az Oscillococcinumot: az influenza elleni szer a kacsák bélrendszere segítségével gyógyítja az influenzát. A feltaláló Joseph Roy állítólag talált egy olyan, oszcilláló mozgást végző baktériumot a madarakban, ami a ráktól az ekcémán át a reumáig egy sor különféle betegségért felelős. Bár ezt a baktériumot más még nem találta meg, a homeopátia szempontjából kapóra jött, hiszen annak hatásmechanizmusa pont egy ilyen betegségre várt: hasonlóval gyógyítani a hasonlót, mondja az alapelv, azaz az eredetileg ártó anyag erőteljes hígításával serkenteni védekezésre a szervezetet.
Az Oscillococcinum hígítása C200. Ez azt jelenti, hogy a kacsa beléből egy egységhez száz egység vizet adnak, az egészet felrázzák, majd kivesznek egy egységet a kapott oldatból, azt megint százszorosra hígítják, és ezt a műveletet még megismétlik 198-szor. Nem nehéz kiszámolni, hogy amit a gyógyszertárban veszünk, az tiszta víz, és egyetlen molekula sincs benne a kacsák beléből. Ahhoz ugyanis, hogy a végső vegyületben literenként akárcsak egyetlen hatóanyag-molekula is legyen, a kiinduló-anyagban több atomnak kellene lennie, mint az egész univerzumban összesen.
Máshogy nézve a kérdést: egyetlen kacsa leölése elegendő az Egyesült Államok teljes igényének a lefedéséhez, az amerikai forgalom alapján tehát a szerencsétlen kiválasztott egy évi húszmillió dollárt érő szárnyas.
Sokan már az alapelvek megismerésekor elbizonytalanodnak, de a homeopátia tovább megy: azt állítja, minél jobban hígítanak egy szert, annál hatásosabb. Az LM potencia például már lépésenként ötvenezerszeres hígítást jelent, és a homeopaták szerint ez a szer olyan erős, hogy csak szakértő felügyelete mellett lehet szedni. A tiszta vizet. A homeopátia másik fontos alaptétele ugyanis a víz információmegőrző-képessége. Hogy a rázások során az eredeti anyagban megtalálható gyógyító hatás átkerül a hígított anyagba, és minél többször ismételjük a folyamatot, annál erősebb támogatást kap az emberi szervezet.
Átverés? A klasszikus orvostudomány és a fizika alaptörvényei szerint az. Nincs bizonyíték a víz információ-megőrző képességére, ahogy nem ismerünk olyan összefüggést sem, ami elmagyarázná, hogy mitől lesz egy szer a hígítástól hatásosabb. Sőt, a tapasztalat éppen ellentétes, a dózishatás szerint a nagyobb mennyiség képes erősebb hatást kifejteni.
Mivel a homeopátia ellentmond a bizonyított alapvetéseknek, a tudományos élet kétségbevonhatatlan bizonyítékokat követel a módszer hatékonyságára, hiszen az logikai úton nem levezethető. Érthető módon egy szkeptikus szakértőt csak bombabiztos tényekkel lehet meggyőzni arról, hogy valami képes pont ellentétes módon hatni, mint ahogy az eddigi ismereteink alapján elvárható lenne, ugyanakkor a homeopátia művelői ezekkel a bizonyítékokkal a mai napig adósok.
A módszer követői viszont rendszeresen beszámolnak váratlan gyógyulásokról, ami némiképp megzavarja az egyértelműnek tűnő képet.
A homeopátia alapjait Samuel Hahnemann rakta le az 1800-as évek elején, nagyjából abban a korban, amikor a tudományos eredményeken és megfigyeléseken is alapuló modern orvostudomány is megszületett. Hahnemann azóta is változatlan alapelvei a következők voltak:
1: Egy szer, amely egészséges emberen bizonyos tüneteket okoz, hígított változatban a hasonló tünetekkel rendelkező beteget meggyógyítja. Ez a hasonlóság elve.
2: A szerek hatása a hígítással nő. Ez a hígítási elv.
3: A szerek hatékonysága nő, amennyiben a hígítási lépések során az oldatot hevesen összerázzuk. Ez a potenciálás.
1819-től 1837-ig császári rendelettel tiltották a homeopátiát a Habsburg Birodalomban, majd a módszer egyre népszerűbbé vált. A harmincas évektől egyre több helyen épült homeopátiás kórház, előbb Kőszegen, majd Gyöngyösön, aztán jött a Bethesda, és több budapesti intézmény.
Magyarország legbefolyásosabb főurai alkalmaztak homeopata orvosokat, például a Batthyány, Brunszvik, Esterházy, Festetics, Károlyi, Széchenyi, Viczay, Wesselényi, Zichy család tagjai. A homeopátia hazai terjedésének óriási lendületet adott a győri Bakody József, aki számos beteget gyógyított ki eredményesen a kolerából, külföldi és belföldi orvosok is hozz fordultak tanácsért.
A második világháborút követően 1950-től a homeopátiát kapitalista gyógymóddá nyilvánították, így az 1990-ig tiltva volt, azóta újra engedélyezik. Magyarországon egy 1997-es Népjóléti Miniszteri rendelet alapján csak orvosok gyógyíthatnak homeopátiával.
A homeopátia gyorsan szállította az eredményeket, és sokkal hatásosabbnak bizonyult, mint a 19. század elején elterjedt érvágás, hánytatás, köpölyözés, és az óriási dózisban mért gyógyszeradagolás. A tífuszjárvány például 30 százalék feletti halálozási aránnyal járt 1813-ban, akit homeopátiával kezeltek, azoknál egy százalék alatt volt ez az mutató. Az 1831-es kolerajárvány idején is jóval hatásosabbnak bizonyult a homeopátiás gyógyászat a hagyományosnál, míg az 1918-as spanyolnátha esetében alig egyszázalékos volt a halálozási arány a megszokott harmincszázalékossal szemben.
Ezekkel az eredmények a modern diagnosztikai gyógyászattal összevetve is fantasztikusnak számítanak, a tudományos világ szerint azonban több baj is van velük. Először is, hogy megbízhatatlanok, régiek, ellenőrizhetetlenek. Ha mégis hitelesek, akkor is korabeli gyógyászat rossz hatásfokával magyarázzák a szkeptikusok a különbséget: a hígított víz nem ártott a szervezetnek, míg a hánytatás, érvágás tovább gyöngítette az elgyötört betegeket, így annak voltak jobbak a túlélési esélyei, akik nem kaptak kezelést. De ha eltekintünk a hitelesség kérdésétől, vagy attól, hogy pusztán a hatástalansággal magyarázható a jobb túlélési arány, akkor is tény, hogy a huszadik század elején tapasztalt nagy világjárványok óta nincs olyan kísérlet, ami bizonyítaná, hogy a homeopátia képes gyógyítani.
A módszer hívei szerint azért nem végeztek kellő alaposságú kísérleteket, mert a bevált tudományos módszerekkel nem igazolható a homeopátia hatékonysága. Az általánosan elfogadott eljárás a kettős vakteszt: ennek során sem az orvos, sem a beteg nem tudja, hogy a gyógyszer placebo-e vagy valódi hatóanyagot tartalmazó kapszula, így mindenféle külső behatást ki lehet zárni, és csak a kémiai hatásnak marad szerepe. Ha a hatóanyaggal kezelt betegek hamarabb meggyógyulnak, mint akik placebót kaptak, elmondható, hogy sikerült új gyógyszert alkotni.
A homeopátia módszere viszont kizárja a kettős vakteszt alkalmazhatóságát. Az alapelvek szerint ugyanis nincsenek általános medicinák, az orvos először mindig elbeszélget a beteggel, felméri az állapotát, figyelembe veszi a kórelőzményt, sőt, még olyan specifikus tulajdonságokat is, mint a hajszín, és mindezek figyelembevételével választ egyet a több ezer szer közül.
A teljes diagnózis felállítása után jöhet a terápia, ami minden beteg esetében más, ezért nem működik a kettős vakteszt. Nem lehet ugyanis elég nagy mintát alapul venni, hiszen nagyon kevés az olyan beteg, akiknek ugyanazok a tüneteik, a kórelőzményük, a hajszínük, a legtöbb jellemző tulajdonságuk.
A homeopátia ezért elutasítja a kettős vaktesztet, helyette olyan betegek történeteit kínálja, akiket a hagyományos orvostudomány egész életen át tartó gyógyszerszedésre ítélt, aztán homeopátiával mellékhatások nélkül véglegesen meggyógyultak.
A hagyományos orvostudomány egyébként nem is tagadja, hogy lehetnek csodálatos gyógyulások, ezt azonban nem a valamely milliárdszorosra hígított szerből visszamaradt vízzel, hanem a placebohatással magyarázza. Ez a jelenség orvosilag is ismert, a placebónak hála az emberi szervezet képes legyőzni egy betegséget pusztán azért, mert elhiszi, hogy gyógyszert kapott. A hit ereje ez, ami klinikailag igazolt és jelentős gyógyító hatással bír.
Akadnak egészen fura homeopátiás gyógyszerek is. Az egyik a Lunar eclipse 200 CH, ami a holdfogyatkozás fényével megvilágított alkohol hígítása. A Solban brit napfény van, a Venus Stella Errans a Vénusz bolygó koncentrált fényéből készült, de létezik homeopátiás szer a Berlini Falból is, ami állítólag a szorongást, elhagyatottság-érzetet szünteti meg. Illetve van olyan gyógyhatású készítmény is, aminek az előállítása során vákuumot hígítottak.
A placebohatás jellemzően annál erősebb, minél nagyobb a beteg bizalma az orvosban, a gyógyszerben. Éppen ezért nem elhanyagolható, hogy homeopátiás gyógyászat során az orvos a kórkép felállítása és a megfelelő szer kiválasztása érdekében hosszasan beszélget a beteggel. A hagyományos orvoslás képviselői úgy gondolják, hogy a homeopátia egy felturbózott placebóként működik, a vízzé hígított szerek pusztán azért hatnak, mert a betegekre nagy figyelmet fordítanak. A szkeptikusok társasága szerint ez azonban nem elhanyagolható eredmény, és a módszert a hagyományos gyógyászattal egyesítve jelentősen növelni lehetne a klinikailag igazolt, kettős vakteszten átment gyógyszerek hatékonyságát.
A homeopátia hívei persze számos ellenérvet tudnak felhozni a puszta placebohatásra. Például, hogy a hígított szerektől meggyógyulnak gyerekek is. Sőt, állatok. Olyan betegek tehát, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mit, miért kapnak, ezért nem is gyógyulhatnak meg a hittől.
A szkeptikusok azonban vannak további ellenérveik: egyes kutatások szerint a gyógyszert beadó személy viselkedése elárulja már, hogy milyen hatást várhatunk a szertől (egyébként a kettős vakteszt oka is az, hogy a kutatások során kizárják az orvos viselkedése által kiváltott hatást), így a beteg gyermek vagy állat pusztán attól meggyógyulhat, hogy a szülő vagy a gazda hisz a beadott szerben. A placebohatás működési elve azonban máig nem tisztázott, az orvosoknak alig van elképzelésük arról, hogy a hit, főként a más hite miként válthatja ki a váratlan gyógyulásokat, éppen ezért a homeopátia placebohatással magyarázása több kérdést állít elénk, mint amennyit megválaszol.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a homeopaták állítják, voltak már olyan randomizált, kontrollált vizsgálatok (RCT), amik bizonyító erejűek: 2008 végéig 128 RCT-kísérletet végeztek, ezek közül hatvan pozitív, tíz negatív volt, és 68 volt statisztikailag nem bizonyító erejű. Az 1991 óta végzett hat homeopátiás RCT metaanalízisből öt azt mutatta, hogy a homeopátia hatásosabb a placebónál, sőt, gyakran a hagyományos gyógyászatnál is, ami egy kutatás szerint csak az esetek 36 százalékában bizonyítottan jótékony, egyébként gyakran hatástalan, vagy nem bizonyítottan fejti ki hatását.
A szkeptikusok szerint azonban a homeopátia hatásosságát bizonyító vizsgálatokat nem ismételték meg, így azokból messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, ráadásul sok közülük olyan, mint ami az Oscillococcinumot vizsgálta: ebből kiderült, hogy a hígított, felrázott kacsabél ugyan képes hamarabb elmulasztani az influenzát, mint a placebo, de csak hat órával. Más kérdés, hogy a homeopátia híve szerint az Oscillococcinum nem is a legjobb szer a megbetegedésekre, mert általános hatású, használatához nem kell kórkép, így csak kevéssé felel meg a homeopátia feltételeinek.
Hogy jobban megértsem, miként történik a kivizsgálás, és milyen folyamatok indulhatnak be a szervezettben akár a fokozott figyelem, akár a homeopátiás szerek hatására, ellátogattam egy homeopata orvoshoz. Van egy kis allergiám, azt kockázat nélkül lehet kezeltetni, mert ha nem segít a hígított oldat, akkor sem történik semmi, legfeljebb tüsszögök majd kicsit. Duplán, ugyanis a vizsgálat idején volt egy megfázással egybekötött torokgyulladásom is, ami kapóra jött: hogy kezd-e valamit az allergiámmal a homeopátia, csak hónapok alatt derül ki, az influenzaszerű tünetekkel szembeni hatékonyságnak azonban néhány nap alatt érezhetőnek kellene lennie.
Miután beléptem a civilként főorvosként tevékenykedő homeopata szakember rendelőjébe (Magyarországon csak orvosi diplomával végezhető ez a tevékenység), kezdetét vette az közel egy órán át tartó kikérdezés. Szóba kerültek a szórakozási szokásaim, hogy hány kilóval születtem, hogy szeretem-e a társaságot, hogy az allergia felbukkanását meg szokta-e előzni valamilyen kísérőtünet.
A doktor láthatóan olyan jellegzetességeket keresett, amiknek a segítségével kiválaszthat egyet a több ezer alkati szerből, de nem volt könnyű dolga: nem vagyok sem társaság-, sem magánymániás. Nem vagyok félős, sem túlságosan elbizakodott. Nincsenek szélsőségek az emberi kapcsolataimban, és a tüneteim is csak olyanok, mint bármelyik allergiásnak.
Nehezen bár, de sikerült kiválasztani a tüneti mellett egy alkati szert is, ami elvileg pont az én problémámat gyógyítja, és felírtak egy szert a vírusfertőzésemre is. Utóbbival sem kockáztattam sokat: a hagyományos orvoslás remek megoldásokat tud a baktériumok okozta megbetegedésekre, a vírusokkal szemben viszont szinte tehetetlen, így a homeopátiás szer legfeljebb csak javíthatott az állapotomon.
Az egyórás kikérdezés után, az utcán bolyongva úgy éreztem, javult az állapotom: még be sem vettem az első tablettát, mégis sokkal egészségesebbnek tűntem, mint aznap bármikor, ami a placebohatás elméletét erősíti. Azt, hogy nem a szerek gyógyítottak meg, csak annak a tudata, hogy meghallgattak, hogy a megfelelő gyógyszert a legapróbb részletességgel választották ki, hogy a lehető legjobb kezelésben volt részem. A szervezetem elvégezte azt a munkát, amire a gyógyszerek képtelenek lettek volna, és amire a tudomány mai állása szerint a molekulákká hígított anyagok sem alkalmasak.
A jó egyéni eredmények ellenére, az átfogó, bizonyító erejű vizsgálatok hiánya miatt a hivatalos álláspont egyre inkább ellenáll a homeopaták lobbijának. Svájcban például ötéves türelmi idő után megszüntették a szerek támogatását, a brit alsóház Tudományos és Technológiai Vizsgálóbizottságának 2009. november 25-i meghallgatásán meg a következő beszélgetés zajlott le a bizottsági tagok és a Boots nevű homeopátiás cég egyik vezetője (Paul Bennett) között:
Jobban hatnak-e [a homeopátiás szerek], mint a placebo? Rövid választ kérek.
Egyértelműen nagy igény van a termékeinkre.
Nem ezt kérdeztem. Azt kérdeztem, hogy hatékonyabbak-e, mint a placebo?
Nem áll rendelkezésemre olyan bizonyíték, ami azt igazolja, hogy hatékonyak e szerek, de nagyon várjuk ezeket a bizonyítékokat, így nem tudok egyszerű igen vagy nem választ adni önnek.
Önök árusítják ezeket a szereket, és nem hiszik, hogy hatékonyak?
Ez vásárlói kérdés számunkra. Sok vásárlónk úgy gondolja, hogy hatékonyak, ráadásul ezek regisztrált orvosi termékek, ezért úgy gondoljuk, hogy helyes, hogy elérhetővé tesszük őket a vásárlóknak.
De önök, mint cég, nem hiszik, hogy hatékonyak?
De azt se gondoljuk, hogy nem hatékonyak. Ez bizonyíték kérdése.
Ekkor a levezető elnök Robert Wilsonhoz, a Homeopátiás Szereket Gyártó Cégek Brit Szervezetének vezetőjéhez fordult:
Robert, Önnek mi a véleménye erről a kérdésről? Önök gyártják ezeket a szereket.
Mi gyártjuk, igen, a gyártók 95 százalékát képviseljük Nagy-Britanniában. Természetesen úgy gondoljuk, hogy erős bizonyítékok állnak rendelkezésre a homeopátiás szerek hatásosságával kapcsolatban. Ez egy nagyon gyorsan növekvő iparág. Körülbelül kétszáz éve van jelen, és azt hiszem érdemes megemlíteni, hogy Franciaországban és Németországban évi négyszázmillió eurós üzlet a homeopátia.
Akárcsak a prostitúció. Mégse gondoljuk, hogy az rendjén van, ugye? [...]
A meghallgatás után három hónappal a bizottság közzétette ajánlását, amiben azt javasolta a brit parlamentnek, hogy az szüntesse meg a homeopátiás szerek támogatását, emellett kijelentette, hogy nem szükséges további kísérleteket folytatni, mert elegendő bizonyíték van már arra, hogy a homeopátia képtelen a placebohatásnál jobb hatásfokot elérni.
Ez azonban nem érdekli azokat a tömegeket, akiket a hagyományos orvoslás képtelen volt meggyógyítani, a homeopátia alkalmazását kövezően azonban megszabadultak több éve tartó fájdalmaktól, nehézségektől. Őket az sem zavarná, ha kiderülne, a jelenség mögött tényleg csak a placebohatás áll, a szervezet meg nem fejtett öngyógyító képessége, és nem egy lényegében tiszta vízzé hígított szer titokzatos rezgése.
Hogy visszatérjek a saját tapasztalataimra: a homeopátiás szerek szedése után rövid ideig jobban éreztem magam, amiből természetesen semmilyen következtetést nem lehet levonni. Tény, hogy április elején volt egy csúnya vírusfertőzésem, amiből a hagyományos gyógyszerekkel is csak két hét után tudtam kimászni, legyengülve, meggyötörve. Amikor azonban május elején a hasonló tünetekre homeopátiás szereket kezdtem el szedni, három nap alatt nyom nélkül eltűnt a betegségem.
Van rá bizonyítékom, hogy a két megbetegedés hasonlóan súlyos volt? Szó sincs róla. A történtek szerint hatásosak a homeopátiás szerek? Fogalmam sincs. Lehetséges, hogy csak a hosszú kikérdezés miatt beinduló placebohatás miatt gyógyultam meg? Valószínű.
Csak egyetlen tény áll a rendelkezésemre: a homeopátia működési elve a tudománynak ellentmond, és a mai napig nem sikerült bizonyítani, hogy hatásosabb, mint az emberi hit placebónak nevezett, időnként a több milliárd dollárból fejlesztett gyógyszereknél is átütőbb ereje.