A felfedezést eredményező felvétel az ötven centiméter átmérőjű Bajai Asztrofizikai Robot Távcsővel készült, amely előre meghatározott program alapján rendszeresen fotózza az égbolt galaxisokban gazdag területeit, hogy az azokban felvillanó szupernóvákat felfedezze. Ezeknek a robbanó csillagoknak a vizsgálata kulcsfontosságú a világegyetem működésének megértése szempontjából. A szabad szemmel láthatónál tízezerszer halványabb (16,6 magnitúdós) szupernóva az NGC 6339 jelű galaxis közelében lévő halvány és távoli galaxis magjának közelében jelent meg.

A július 7-én hajnali 3 óra körül Borkovits Tamás által készített felvételeket július 20-án vizsgálta át Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa. Az automata keresőprogram azonnal megtalálta a korábbi, május-június során készített felvételeken nem látszó plusz csillagot, amely a Herkules csillagkép irányában látszó, 18 magnitúdós horgas spirális galaxisban jelent meg. A későbbi éjszakákon készített felvételeket átvizsgálva kiderült, hogy július 8. és 17. között 8 másik estén is sikerült lefotózni az új objektumot, így létezése bizonyítást nyert. A kérdés csak az volt, hogy milyen természetű égitestről van szó.

Ennek eldöntéséhez fel kellett venni az égitest spektrumát, amelyet a világ egyik legnagyobb távcsövével a texasi McDonald Obszervatóriumban felállított 9,2 méteres Hobby-Eberly Teleszkóppal készítettek el. Ezek szerint az új csillag valóban szupernóva, méghozzá Ia típusú, vagyis a fényesebbek közül való. Ez azt jelenti, hogy egy olyan fehér törpe felrobbanását sikerült megfigyelni, amely egy kettőscsillag egyik komponense volt. Vörös óriássá fúvódó társától anyagot kapott, melyet összegyűjtve tömege átlépte az 1,44 naptömeget.

Mai ismereteink szerint ekkor a fehér törpék összeroppannak, és egy hatalmas robbanás kíséretében anyaguk teljes egészében fúziónál. A gigantikus robbanás a világegyetem távoli zugaiba is ellátszik, így volt lehetséges, hogy 500 millió fényéves távolságból is sikerült észrevenni. A robbanás energiájára jellemző, hogy a mérések szerint a szétrepülő gázfelhő még most is, körülbelül két héttel a robbanás után 11-12 ezer kilométer per szekundumos sebességgel, vagyis a fénysebesség 4 százalékával tágul.

Hazánkból legutóbb Berkó Ernő amatőrcsillagász fedezett fel szupernóvát 1999-ben, azt megelőzően viszont a Piszkéstető Obszervatóriumból 1964 és 1995 között több mint negyven robbanó csillagot sikerült elsőként azonosítani.

A mostani felfedezés a következő kutatók munkájának gyümölcse: Vinkó József, Szalai Tamás, Nagy Richárd, Szűcs László és Szatmáry Károly (Szegedi Tudományegyetem); Hegedüs Tibor, Bíró Imre Barna, Borkovits Tamás és Szakáts Róbert (Bajai Csillagvizsgáló); Sárneczky Krisztián (Magyar Csillagászati Egyesület); Kiss Zoltán (MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete) és Csák Balázs (Max-Planck-Institut für Astronomie). A spektroszkópiai észlelésben közreműködött G. Howie Marion (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics), J. Craig Wheeler (University of Texas) és Szergej Rosztopcsin (McDonald Observatory). A magyar kutatócsoport munkáját az OTKA K76816 pályázat támogatja.