A rómaiak igen fejlett csatornarendszereket építettek, de Pompejinek volt egy kevéssé higiénikus része a város legrégebbi kapuja, a Porta di Stabia közelében. Itt volt a színházi negyed bejárata, közel a gladiátorok szálláshelyéhez. A régészek 2005-ben, Steven Ellis egyetemi docens vezetésével tárták fel a területen a közvécéket.

Ezen részén csak a legalapvetőbb létesítmények voltak. Igen kevés háznak volt konyhája, így a lakosok többsége nem étkezett otthon, hanem a kocsmákban, vendégfogadókban, korabeli gyorsétkezdékben kapott be valamit. "Kevés volt a közvécé is, amelyek elég nagy távolságra voltak egymástól. A lakásokban és az étkezdékben a mellékhelyiség közvetlenül a konyha mellett voltak, és ide dobták a konyhai hulladékot is" – magyarázta Andy Fairbairn, az ausztráliai University of Queensland kutatója.

Andy Fairbairn szerint a feltárt latrinák színültig tele voltak vízzel kevert szerves anyagokkal. "A víz rengeteg ásványi anyagot tartalmazott, amelyek segítettek megőrizni, fosszilizálni a leveleket, magvakat, gyümölcsöt, a halszálkát és állati csontokat, de még az ételmaradékokat is" – mondta az ausztrál tudós. A latrinák tartalmából kiderült az is, hogy miképp változtak az étkezési szokások.

Halszag

"A korai időszakban, az időszámításunk előtti IV. században az étrend igen egyszerű volt, az emberek azt fogyasztották, amit, földművelő közösségről lévén szó, helyben megtermeltek, leginkább gabonaféléket és zöldséget. Később megjelent a meggy, szőlő és a datolya, ami kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokra utal" – fogalmazott Fairbairn.

Míg eleinte a rómaiak ketchupját, az apró tengeri halakból fermentált halszószt, a garumot helyben, a házak hátsó udvarán erjesztették, a régészeti leletek tanúsága szerint később ezek a tartályok eltűntek, és az ételízesítőt importból szerezték be.

"Összességében elmondható, hogy Pompeji lakosai kiegyensúlyozott, változatos étrenden éltek, mindenevők voltak, de táplálékukban azonban a növényi eredetű étkek domináltak. A hús ugyanis meglehetősen drága volt" – emelte ki Andy Fairbairn, hozzátéve, hogy a munka java még csak ezután következik. Minták százait kell elemezni, ami több évre biztosít feladatot.

A szerves anyagok mikroszkópos vizsgálata sokat elárul arról, hogy valójában milyen volt az ókori népesség étrendje Pompejiben. Egyéb leleteket is elemeznek majd - így a forró hamu által megőrzött vekniket, tojásokat, a garumot és az olívaolajt tartalmazó üvegeket. Ezek a vizsgálatok, meg a korabeli falfestmények rengeteget elárulnak a város életéről. Megismerhetik, hogy a pompejiek mit ettek, hogyan készítették el étkeiket, és hogyan fogyasztották el a fogásokat.

Andy Fairbairn meggyőződése szerint azonban ez a vizsgálat arra is fényt deríthet, hogy egy ilyen hatalmas civilizáció, mint a római, végül miért semmisült meg. "Egy ilyen vizsgálat szemléletesen mutatja meg, hogyha az emberek nem értik a környezetet, amelyben élnek, még a legfejlettebb civilizáció is a süllyesztőbe, pontosabban a latrinába kerülhet" – összegezte Andy Fairbairn.