Három újszülöttből átlagosan egy jön a világra császármetszéssel az Egyesült Államokban. Az amerikai betegségellenőrzési és megelőzési központ (CDC) adatai szerint ez az arány 50 százalékkal magasabb, mint volt az 1990-es évek közepén.

Az Indianai Egyetem kutatói Michelle Kominiarekkel az élen 125 ezer olyan szülőnő adatait elemezték, akik 2002 és 2008 között adtak életet gyermeküknek. A tudósok minden egyes esetben elemezték a nők testtömegindexét (BMI), a szülés körülményeit és annak módját.

Az asszonyok 14 százaléka szült császármetszéssel, és a nők által a terhesség folyamán a szülés napjáig felhalmozott minden pótlólagos BMI-egység 4 százalékkal növelte a császármetszés kockázatát.

Az elemzések során az is kiderült, hogy a császármetszés kockázatának mértéke attól is függött, hogy szült-e korábban a nő, és ha igen, akkor természetes úton adott-e életet gyermekének, vagy császármetszéssel.

Egy egységnyi BMI-növekedés 5 százalékkal növelte a császármetszés kockázatát az először szülő nők esetében, 2 százalékkal a többedszer szülő asszonyoknál, akik korábban már átestek császármetszésen. Azoknál az asszonyoknál, akik korábban természetes úton hozták világra gyermeküket, ez a mutató elérte az 5 százalékot.

Ez a tendencia akkor is megmaradt, amikor olyan tényezőket vettek figyelembe, mint az anya kora, faji hovatartozása, a méhszáj tágulásának kórházi felvételkor észlelt mértéke.

Mindent egybevetve azoknál az anyáknál, akik korábban császármetszéssel szültek, kétszer magasabb volt annak a kockázata, hogy a következő gyermeküket sem sikerül természetes úton a világra hozniuk: ez a súlyos elhízásnak minősülő 40 feletti BMI-vel rendelkező szülőnők több mint 50 százalékát érintette. Az ismételt császármetszés valószínűségét növelte az orvosok aggodalma, hogy a vajúdás során szétszakadhatnak a korábbi műtéti beavatkozás után maradt hegek.

A császármetszés mellett voltak hajlamosak dönteni az orvosok a 35 éves vagy annál idősebb szülőnők, a cukorbetegek, az afroamerikai vagy spanyol ajkú asszonyok esetében.