Eddig jócskán alábecsülték a por trágyázó hatását. A Bodélé-völgy 38 százalékkal több ásványt, főként foszfort és vasat juttat az Amazonas-vidékre, mint eddig gondolták - írja Charlie Bristow, a londoni Birkbeck College geológusa a Geophysical Research Letters című szaklapban a Der Spiegel internetes kiadása szerint.

Az elmúlt ezer év során a viharok négy métert már lekoptattak az egykori tófenékből. A Bristow és kutatótársai 28 mintát vettek a porból, és elsősorban a foszfor és a vas nagy mennyisége lepte meg őket. A két ásvány ugyanis hiánycikk az Atlanti-óceán túloldalán. Az Amazonas esőerdeje tehát úgyszólván függ az afrikai portól - fejtette ki Bristow.

A medence csupán a Szahara öt század részét teszi ki, mégis onnan származik az Amazonast trágyázó por fele. Mintegy tíz napig tart, míg eredeti helyéről eljut a célállomásig.

1838-ban Robert James "szaharai viharba" keveredett az Atlanti-óceánon, és mintát vett a porból, amelyet elküldött Charles Darwinnak. Anna Gorbushina, a németországi Oldenburgi Egyetem kutatója és csapata nemrégiben megvizsgálta a történelmi port, amelyről bebizonyosodott, hogy a Bodélé-völgyből származik, és az Environmental Microbiology című szaklapban megjelent írásuk szerint négyezer kilométert tett meg, míg végül James nedves törölközőjére tapadt.

A Bodélé porviharai azonban nem csupán az Amazonast táplálják, oda csupán a por egy ötöde jut el. Nyáron a szelek elsősorban a Csendes-óceánba röpítik terhüket: az ottani szigetek felső rétegeinek nagy része szaharai porból áll.