Geoff MacFarlane, az ausztráliai Newcastle-i Egyetem biológusa és csapata arról számolt be 2007-ben, hogy a hím homoszexualitás gyakoribb a poligín fajoknál, ahol a hímek számos tojóval párosodnak, míg a nőstény homoszexuális viselkedés inkább a monogám fajoknál fordul elő.

Néhány faj

MacFarlane-ék most azt szerették volna kideríteni, hogy az utódgondozás jellege vajon hatással van-e a homoszexualitásra. Egy elmélet szerint ugyanis az a nem, amelyik kevesebb időt tölt utódgondozással, több partnerrel párosodik. A biológusok ezért tüzetesen átfésülték a szakirodalmat homoszexuális viselkedést keresve. Arra a 93 madárfajra összpontosítottak, amelyeknél a természetben is megfigyelték azonos neműek szexuális kapcsolatát - udvarlást, párzást, kötődést. Minden faj esetében kiszámolták a homoszexuális viselkedés gyakoriságát, illetve az utódgondozásra fordított időt mindkét nem esetében.

A homoszexuális viselkedés összességében a szexuális tevékenység kevesebb mint öt százalékát tette ki, bár esetenként ennél jóval magasabb arányban fordult elő. Szoros összefüggés mutatkozott az utódgondozás jellege és a homoszexualitás között. Amelyik nem kevesebb energiát fordított csemetéire, jellemzően több kapcsolatot létesített azonos neműekkel - állapították meg a kutatók. Ez a poligín fajok csélcsap hímjeire és a monogám fajok nőstényeire volt inkább jellemző - itt ugyanis egyenlőbb a munkamegosztás, a tojónak több ideje jut másra.

A kevésbé terhelt nem képviselői tehát szabadon lecsaphatnak az előttük felkínálkozó lehetőségre - magyarázta MacFarlane. - Hiszen ha az egyed "fürdik" a szaporodási lehetőségekben, egy kis homoszexuális viselkedés már nem oszt, nem szoroz a hosszú távú szaporodási siker szempontjából.

Ez ellentmond az eddigi nézetnek, amely szerint a homoszexuális viselkedés ráfizetéses evolúciós szempontból. Egyes esetekben azonban a homoszexuális szövetségek még előnyösek is lehetnek: segítenek például az egyedeknek megvédeni territóriumukat, növelni szociális helyzetüket vagy felnevelni utódaikat.