Egy csoport jobb döntéseket hoz, mint egyetlen ember - bizonyították be brit kutatók.
A University College London neurológusai kétfős csoportok viselkedését vizsgálták döntési helyzetekben. A delikvenseknek kétes gólhelyzetekben kellett eldönteniük, hogy a labda átgurult-e a vonalon, vagy sem. A kutatók megfigyelték, hogy a kísérleti alanyok az általuk észlelt információt kicserélték, mérlegelték, és összehasonlították a látottakat addigi tapasztalataikkal.
A döntés meghozatala különböző módon történt. A kettősök tagjai vagy csak arról beszélhettek, amit láttak és hallottak, vagy azt is fel kellett tárniuk, hogy mennyire biztosak a döntésükben. Az eredmények értékeléséből kitűnt, hogy nem elég a saját észlelést közölni a másikkal, javít a döntésen, ha mindketten tudják, milyen biztos a másik a dolgában.
Minden eseményt más benyomások kísérnek, amelyek eltorzítják az észlelést, mégpedig minden embernél másképp - ezért szubjektív az érzékek által közvetített benyomás. Abban, hogy melyik személy benyomása közelít inkább a valósághoz, sokat segít az észlelésben való bizonyosság.
Fontos a közös döntés sikerének szempontjából, hogy a résztvevők nagyjából hasonló módon érzékeljék az eseményt - például a labda sebességét, illetve közelségét a vonalhoz.
Annak ellenére, hogy a csoportosan meghozott döntés általában jobbak, ötletek kidolgozásánál az az eredményesebb módszer, ha az egyén visszahúzódik egy csöndes kuckóba. Erre az eredményre a Texasi A&M Egyetem kutatói jutottak. Százhatvan hallgatót kértek meg, tanakodjon el azon, hogyan javítana a képzésén.
Nyolcvanan csoportokba verődtek, nyolcvanan pedig visszahúzódtak, hogy végiggondolják felvetéseiket. A magányosak nemcsak több ötletet vetettek papírra, hanem azok jóval eredetibbek is voltak, mint a csoportokban dolgozó társaiké. A magyarázat: az egyes csoporttagok a többiek szellemi teljesítményében bíznak, a szégyenlősebbek ráadásul vissza is fogják magukat, így ötleteik veszendőbe mennek.