Az extrém hideget kedvelő, nagytestű emlősök maradványai 72 helyszínen, többségükben az Ibériai-félsziget északi részén kerültek elő. Az Oviedói Egyetem és a madridi Complutense Egyetem kutatói összeszedték és izotópvizsgálatnak vetették alá az összes ibériai leletet. Az eredményeket a grönlandi jégfurat oxigénizotóp-eloszlásával összevetve a leleteket egy paleoklimatikus skálán helyezik el.

A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius), a gyapjas rinocérosz (Coelodonta antiquitatis), a rénszarvas (Rangifer tarandus), a sarki róka (Alopex lagopus), a pézsmatulok (Ovibos moschatus) és a tatárantilop (Saiga tatarica) kezdetben kis számban, izoláltan éltek a mai Spanyolország területén. A kutatás szerint 150 ezer évvel ezelőtt, amikor megérkeztek, Európa többi részén az időjárás még e jégkorszaki fajoknak is túl zord volt, ezért délre vándoroltak.

Negyvennégyezer évvel ezelőtt ezek a nagytestű emlősök a korábbiaknál sokkal elterjedtebbé váltak, de ez az állapot csak időleges volt, mert a hidegebb időszakok, enyhébb periódusokkal váltakoztak - mondta Diego Álvarez-Lao, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatócsoport adatai szerint az utolsó csontleletek tízezer évesek - ez egybeesik a legutóbbi jégkorszak végével. Ebben az időszakban az egész északi félteke elkezdett felmelegedni, és csökkent a glaciális fajok élettere. Néhány faj, mint például a sarki róka és a rénszarvas az Északi-sark felé vándorolt, ahol napjainkig kiválóan érzik magukat. A gyapjas mamutok és a gyapjas orrszarvúak már nem voltak ilyen szerencsések.