Néhány éve beszólt Katie Meluának, amiért a Nine million bicycles című dalában rosszul adta meg az univerzum méretét – valószínűleg azért, mert úgy jött ki a szótagszám. Egy popdalnak sem nézhető el egy kis pongyolaság?

Megmondom őszintén, nem zavart annyira, de bármilyen lehetőséget kihasználok arra, hogy népszerűsítsem a tudományt, vagy felszólaljak a veszélyes áltudományok ellen. Katie Melua nyilván nem tudományos szöveget írt, hanem költeményt, és én is csak viccesen javítottam ki őt a Guardianben, megírva, hogy szerintem hogyan kellett volna szólnia a dalnak. Szerencsére az énekesnő is csatlakozott a vicchez, elismerte a hibát és elénekelte az én verziómat is. Ezt persze megírta az újság, mutatta a tévé, és sok ember megtudott néhány érdekességet az univerzumról.

Részecskefizikából doktorált, mégsem lett kutató, inkább az írást és a médiát választotta – miért?

Láttam, hogy vannak nálam okosabb, gyorsabb felfogású emberek, és azt gondoltam, a nagy felfedezéseket ők fogják tenni, nem én – a tudománynépszerűsítés viszont mindig érdekelt. De ma is sokat profitálok abból, hogy van tudományos múltam: jobban megértem, hogy mi motiválja a tudósokat, ők is komolyabban vesznek engem, könnyebben kinyílnak nekem. És talán abban is segít, hogy más tudományterületekben is könnyebben elmélyüljek.

A Brit Kiropraktikai Szövetség ön ellen indított pere nagy nyilvánosságot kapott nemcsak Nagy-Britanniában, de a világ más részein is. Megváltozott ezután valami?

Ráirányította a figyelmet arra, hogy milyen borzalmas nálunk a hitelrontásról szóló törvény. A felperesnek nem kell bizonyítania, hogy az alperes állítása hamis volt, így az alperes eleve rosszabb helyzetből indul. Ráadásul Angliában horribilis, akár több százezer fontos perköltségek lehetnek egy ilyen ügyben. Ezt remekül kihasználják a sarlatánok és a nem teljesen megalapozott gyógyszereket áruló cégek arra, hogy megfélemlítsék a kritikusaikat. Néha elég csak fenyegetőzniük a perrel, hogy egy újságíró vagy blogger visszavonja azt állításait. De akár akadémikusokat is el tudnak hallgattatni így.

Voltak előttem is többen, akik nem kaptak akkora publicitást. Például a Guardian tudományos újságírója, Ben Goldacre, akit egy német orvos perelt be, amiért kritizálta a vitaminkészítményeit. Vagy a szívspecialista Peter Wilmshurst, akit egy gyógyszervállalat perelt be. A cég egyik készülékével egy apró szívrendellenességet gyógyítottak, de a vállalat azt akarta, hogy migrénkezelésre is használják – készítettek erre egy vizsgálatot, ami nem hozott ki semmi szignifikáns eredményt, Wilmshurst ezt szóvá tette egy konferencián, ezt egy blog megírta, és a vállalat már perelt is.

Az én esetem előtt talán nem tudták az emberek, hogy mekkora probléma az a gyakorlat, amit a brit bíróságok folytatnak, de amikor a kiropraktőrök bepereltek, a többi ügy is előkerült. És sokan feltették a kérdést, hogy Angliában, ahol a demokrácia gyökerei olyan régre nyúlnak vissza, hogyan létezhet egy ennyire szólásszabadság-ellenes szabályozás? Indult egy aláírásgyűjtés is, és tudtommal most a kormány keményen dolgozik azon, hogy megváltoztassa a törvényt. Bízom abban, hogy jövőre már elkészül egy javaslat, afelől viszont nem vagyok biztos, hogy alapjaiban meg fogják változtatni a törvényt. Lehet, hogy csak valamilyen apróbb módosítással próbálják elintézni a dolgot.

Önnek kétszázezer fontba került ez a per. Ez rengeteg pénz, voltak támogatói, akik segítettek összegyűjteni?

Nem, bár többen ajánlkoztak. Mindenkinek azt mondtam, hogy Peter Wilmshurst nagyobb bajban van, mint én, inkább támogassák őt. Egyébként biztos vagyok abban, hogy ennyi pénzt a kiropraktőrök is elköltöttek a perre. Szóval négyszázezer fontot elköltöttünk... mire is? Arra, hogy értelmezzünk két mondatot.

Igaz, hogy a sajátos brit joggyakorlat miatt hitelrontásiper-turizmus alakult ki?

Igen, több külföldi vállalat nálunk perel, és ezt megteheti, ha van egy pici angliai érdekeltsége. Wilmshurstöt is egy amerikai cég perelte be egy olyan megjegyzés miatt, amit az orvos Amerikában tett. Persze ott esélytelen lett volna egy ilyen per, hiszen Amerikában máshogy állnak a szólásszabadsághoz. Talán ha a törvény megváltozik, ez a turizmus is visszaszorul.

Hadd legyek kicsit cinikus: ha ennyi gonddal jár, miért megy neki alternatívgyógyszer-cégeknek és sarlatánoknak? Az embereknek joguk van azt juttatni a szervezetükbe, amit akarnak, joguk van hiszékenynek és hülyének lenni, és akár ártani is maguknak.

Ahhoz, hogy az emberek megfelelő döntést tudjanak hozni, megfelelően informáltnak kell lenniük. És az alternatív gyógyszerekkel kapcsolatban nagyon sokszor félreinformáltak. Sokan azt gondolják például, hogy a homeopátia csak gyógynövényalapú szereket használ, ami egyszerűen nem igaz. Az érintett cégek félrevezető reklámokkal és hamis állításokkal próbálnak minél több vásárlót nyerni – ezekre a simlikre rá kell mutatnunk. Azt mondani az embereknek, hogy figyelj, ezt állítja a cég erről a termékről, a tudomány meg ezt állítja róla – te meg használd, ahogy akarod.

Könyvet is írt az alternatív gyógyászatról Edzard Ernsttel, egy elismert, de saját területével szemben kritikus alternatívmedicina-professzorral. A könyvet Károly hercegnek ajánlotta – miért?

Ő kritikátlan pártolója az alternatív gyógymódoknak, és mivel jelentős közszereplő, sok ember figyel arra, amit ő mond. Tíz évvel ezelőtt azzal védte meg az alternatív medicinát, hogy kutatásokat kell végeznünk, mielőtt bármi rosszat mondunk róla. Az ajánlás üzenet neki: itt a kutatás, most már megváltoztathatja a véleményét. De biztos vagyok benne, hogy nem olvasta a könyvet, és abban is, hogy a véleménye sem változott.