A Norvégiához tartozó Svalbard szigete mellől, a tengerfenékről felhozott baktériumok a tudósok becslései szerint 100 millió éve hibernált állapotban éltek.

A kutatók arra számítottak a hasonló fagyott mikrobák felolvasztásának tapasztalata alapján, hogy fokozatosan melegítve a talajmintát, újra életjeleket fognak mutatni, egészen 20 Celsius-fok környékéig, ennél melegebbet azonban nem viselnek el.

Nagy meglepetést okozott, amikor a baktériumok 40 fok körül újra életjeleket kezdtek el mutatni, legjobban pedig 50-55 fok között érezték magukat. A kérdés az, mit kerestek az északi sarkvidéken a kimondottan melegkedvelő, termofil mikrobák.

A baktériumok DNS-ének elemzése azt mutatta, hogy nagyon hasonlítanak az erős tenger alatti vulkanikus tevékenységek környezetében, vagy petróleumlelőhelyek környékén, oxigént alig tartalmazó, forró vízben élő mikrobákhoz. A kutatók szerint az történhetett hogy a tengeri áramlások az északi hideg vizekbe sodortak el egy nagyobb baktériumtenyészetet, amelyek az extrém körülményekre úgy reagáltak, hogy hibernálták magukat, az életfunkcióikat a minimálisra csökkentve, és azt várva, hogy újra számukra megfelelő legyen a környezet.