Az ókori városok a rossz higiénés viszonyok és a magas népességsűrűség miatt ideális terepet biztosítottak a járványoknak. A természetes kiválasztódásnak köszönhetően az olyan népesség körében, amely régóta városias településeken élt, az emberek szervezete ellenállóvá válhatott bizonyos betegségekkel szemben.

A University College London és a Royal Holloway kutatói, akik tanulmányukat az Evolution című szakfolyóiratban publikálták, 17 különböző népességtől gyűjtöttek DNS-mintát Európában, Ázsiában és Afrikában, hogy ellenőrizzék elméletüket.

A tudósok elemezték a régészeti leleteket és a történeti forrásokat, hogy azonosítsák a régiók legkorábbi településeit. A továbbiakban összevetették az immunitást biztosító génvariáció előfordulási gyakoriságát a települések történetével, és arra a következtetésre jutottak, hogy a kórokozókkal lezajlott korábbi találkozások játszottak közre a betegségekkel szembeni ellenállóképesség kifejlődéséhez. A génvariáció idővel elterjedt az adott népesség körében, az utódok megörökölték felmenőiktől.

A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a génvariánssal majdnem mindenki rendelkezik a Közel-Kelettől Indiáig terjedő térségben, valamint Európa bizonyos részein, ahol az első városokat évezredekkel ezelőtt alapították - mondta el Mark Thomas, a UCL genetikaprofesszora, hozzátéve, hogy a népesség sűrűsége sok szempontból fontos szerepet játszott az emberi faj alakításában.

Ian Barnes,a Royal Holloway evolúciós biológusa azt emelte ki, hogy a kutatás érzékletesen ábrázolja, hogyan működik a természetes kiválasztódás. A kutatás evolúciónk legújabb aspektusát szemlélteti, amikor a városok váltak a kiválasztódás eszközévé. A vizsgálat megmagyarázhatja a betegségekkel szembeni ellenállásban mutatkozó különbségeket, amelyek különböző térségek lakossága között tapasztalunk - magyarázta.