A neandervölgyieknek lelkesedtek az innovációért és technológiáért, és saját maguk fejlesztették ki eszközeiket – állítják tudósok. Az új tanulmányok cáfolják azt az uralkodó elméletet, hogy közeli rokonaink csak úgy tudott fejlődni, hogy kapcsolatba lépett a homo sapiensszel.

Tulajdonképpen rehabilitálni kell a neandervölgyieket – mondja Julien Riel-Salvatore antropológiaprofesszor, a hét éves kutatás vezetője. Sokkal találékonyabbak voltak, mint gondolnánk.

A neandervölgyieket 1856-ban fedezték fel Németországban. Valószínűleg Európában és Ázsia egyes részein éltek. A talált csontok elemzése alapján kiderült, hogy DNS-ük 99,5-99,9 százalékban volt azonos a ma élő emberével, ez a legközelebbi rokonainkká teszi őket. Alacsonyabbak voltak, zömökebb volt a testfelépítésük és óriási agyuk volt. Nagyjából 30 ezer évvel ezelőtt tűntek el teljesen.

A tudósok felfedezésük óta próbálják megfejteni kultúrájukat. Az egyik központi kérdés arról szólt, hogy vajon képesek voltak-e önálló fejlődésre, vagy mindent a homo sapiensnek köszönhető.

A kutatók az olaszországi neandervölgyieket vizsgálták meg közelebbről, az észak-olasz területeken 42 ezer évvel ezelőtt éltek neandervölgyiek és homo sapiensek. De egy új népcsoport tűnt fel délen, akikről azt gondolják, hogy szintén neandervölgyiek voltak. Ez a népcsoportot Uluzziainak nevezték el. A kutatócsoport meglepő találmányokat talált a területen, pedig a csoportnak semmilyen kapcsolata nem volt a homo sapiensekkkel. Csonteszközöket találtak, dísztárgyakat, illetve halászatra és vadászatra utaló bizonyítékokat.

Ha tehát az uluzziai kultúra neandervölgyi volt, akkor bebizonyosodott, hogy a technikai fejlődés nem a modern emberrel való kapcsolat miatt történt. Valószínűleg a megváltozott éghajlat miatt kezdtek el eszközöket használni, ami azt jelenti, hogy alkalmazkodni tudtak a változó környezethez. Ha ez igaz, akkor kulturálisan sokkal közelebb állnak a mai emberhez, mint azt korábban gondolták.