Vulkánok alapvetően kétféle helyen születnek: vagy ott, ahol két tektonikai lemez távolodik egymástól, és így utat talál a láva a felszínre (ilyen, vulkanikusan híresen aktív hely például Izland), vagy olyan, ahol két lemez összeütközik, és az egyik begyűrődik a másik alá – ilyen a Chilétől Új-Zélandig húzódó csendes-óceáni tűzgyűrű. Az Etna azonban Szicíliában nem földtani lemezek találkozásánál fekszik, ehhez képest a világ egyik legaktívabb vulkánja, és mivel régóta sűrűn lakott területen fekszik, 1500 évre visszamenőleg jól dokumentált az aktivitása.

Dr. Wouter Schellart geofizikus a Geology című szakfolyóiratban publikált tanulmányában azt állítja, megfejtette az Etna titkát. Elmélete szerint a Jón- és Tirrén-tenger alatti földkéreglemezek találkozásánál különleges geológiai helyzet jött létre. Általában két lemez találkozásánál az egyik a másik alá gyűrődik, a felső kiemelkedik, vulkanikus hegységet hozva létre, az alsó pedig megolvad, ezzel szolgáltatva lávát a vulkánoknak. Szicília közelében azonban a két egymásnak feszülő lemez között egy rés jött létre, ahol a jón-tengeri lemez lassan belesüllyed a Föld kérgébe. A rés utat nyitott a Föld mélyéből származó magmának, ami több ezer éve folyamatosan táplálja az Etna kitöréseit.

A láva nem a megolvadó kéreglemezből, hanem a Föld mélyebb rétegéből származik, és Szicíliától pár száz kilométerről, az afrikai és eurázsiai lemezek találkozási pontjáról származik, ez megmagyarázza, miért hasonlít az összetétele az izlandi típusú vulkánokéhoz. A különleges tektonikai alakzat az oka annak is, hogy ilyen aktív vulkán jöhetett létre olyan helyen, ahol ezt egyébként a kéreglemezek mozgása nem indokolná.

Az Etna kitörései egyébként inkább látványosak, mint pusztító erejűek, ebben is hasonlít az óceáni vulkánokhoz, például a Hawaii-szigetek tűzhányóihoz. Mivel a vulkáni eredetű talaj kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre, a hírhedten aktív vulkán környéke egyben híres borvidék és turistalátványosság, több tízezren élnek a közvetlen közelében.