A fosszíliákat egy lignitbányából előkerült, összesen 150 kiló borostyánkő konzerválta. A lelet azért is szenzációs, mert a trópusi éghajlat miatt az indiai szubkontinensen ritka, hogy jó állapotban megmaradt őskori maradványokat találjanak a paleontológusok.

A felfedezés fő érdekessége, hogy az ősrovarok nem különböznek annyira az ugyanebből a korból, de a Föld más részeiről származó leletektől. A széles körben elfogadott geológiai elmélet szerint a mai Indiai-félsziget százmillió éven át egy hatalmas sziget volt, ami évi 15-25 centiméteres sebességgel sodródott északra, majd nekiütközött Ázsiának, és hozzáforrt, a Föld legmagasabb hegyláncává felgyűrve a Himaláját maga fölött.

Elméletileg ha egy ökoszisztéma ilyen sokáig a külvilágtól elzárva fejlődik, ott egyedi, csak a szigetre jellemző életformáknak kellene létrejönniük, a szigetre jellemző, speciális körülményeknek megfelelően. Ez azonban az ősi indiai szigeten nem következett be. A kutatást vezető Dr. Res Just, a bonni egyetem kutatója szerint ennek az lehetett az oka, hogy kisebb szigetcsoportok szolgáltak hídként a repülésre képes bogarak számára az ős-India és a két nagy őskontinens, Gondwana, illetve Laurázsia között, így nem valósult meg a teljes elszigeteltség, ami az evolúció egyedi utakra terelődésének feltétele lett volna.