A kutatók az első európai földműves közösségek egyikének komplett temetőjét tárták fel a németországi Szász-Anhalt tartományban Derenburg közelében. A csontleletek részletes DNS-vizsgálata sokkal nagyobb genetikai hasonlatosságot mutatott ki a közösség és az ókori közel-keleti népesség között, amely a mai Törökország, Irak és más országok területén élt, mint a helyi európai populációval.

"Ez a vizsgálat megcáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint az első európai földművelő népesség elsősorban a vadászó-gyűjtögető közösségek tagjaiból verbuválódott, akik gyorsan elsajátították a mezőgazdaság fortélyait vagy keveredtek az érkezőkkel" - hangsúlyozta a projektet irányító Alan Cooper professzor, az ősi DNS-t kutató ausztrál központ igazgatója.

Hozott örökítőanyag

Wolfgang Haak, az Adelaide-i Egyetem docense, a  tanulmány vezető szerzője arra mutatott rá, hogy genetikai módszerekkel sikerült kimutatniuk azt a potenciális útvonalat is, amelyen a 11 ezer éve a Közel-Keleten és Anatóliában kifejlődött földművelés megérkezett Délkelet-Európán és a Kárpát-medencén keresztül Németország mai területére.

"Végre megfejtettük, hogy kik is honosították meg a földművelést kontinensünkön. Ezek forradalmian új eszmékkel rendelkező ázsiai megszállók voltak" - emelte ki Wolfgang Haak. Új és rendkívül pontos genetikai módszereket alkalmaztak az ősi DNS-vizsgálatára. Ennek köszönhetően sikerült összeállítani az őskori földművelő közösség részletes genetikai mintázatát. "Genetikailag teljesen különböztek az európai nomád népességtől" - hangsúlyozta Wolfgang Haak.

A projektben az ausztrál tudósokon kívül részt vettek a Mainzi Egyetem, a Hallei Múzeum, az Orosz Tudományos Akadémia, valamint National Geographic Társaság kutatói. A vizsgálatok eredményeit összefoglaló tanulmány a PLoS Biology című tudományos folyóiratban látott napvilágot.