A csak neve kezdőbetűivel illetett SM nem fél a kígyótól, sőt akkor sem, amikor gyerekei mellett látja azt, nem fél a torkának szorított késtől, sem a horrorfilmektől. A nő azonban nem a filmekből ismert hidegvérű pszichopata, vagy akcióhős, aki képes ellenőrzés alatt tartani érzéseit, hanem egy átlagos, háromgyerekes anya, aki egy ritka genetikai hiba következtében nem képes félelmet érezni.

A nőt már két évtizede vizsgálják a kutatók, hogy olyan jeleket találjanak agyában, melyekből általánosabb érvényű következtetéseket vonhatnak le a félelem természetére vonatkozóan, illetve segíthessenek a poszttraumás stressztől szenvedő embereken azáltal, hogy manipulálják agyuknak azt a részét, ami SM-nél sérült (az amygdala).

Figyelemreméltó, hogy még egyáltalán életben van - jelentette ki a a nőről Justin Feinstein kutatásvezető, az Iowai Egyetem munkatársa, a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A félelem célja a túlélés, és az amygdala segít bennünket életben maradni azáltal, hogy megóv bennünket olyan helyzetektől, emberektől vagy tárgyaktól, amelyek veszélyt jelenthetnek az életünkre. SM azon túl, hogy nem fél, nem ismeri fel a félelem jeleit mások arcán sem. Más vizsgálatok alapján intelligenciája, memóriája, nyelvi készsége megfelelő, a félelmen kívüli többi érzelmet átéli.

A veszélyes helyzetekben félelem helyett a nő - akinek állapotát Urbach-Wiethe-kórnak nevezi az orvostudomány - mindent elsöprő kíváncsiságot érez saját leírása szerint. A kutatók többféle helyzetben - kígyókkal, pókokkal, horrorfilmekkel, szellemvasúton ijesztgető szörnyekkel - ellenőrizték az állítást, és érvényesnek találták. A teszteket végigkísérő szakemberek szerint elragadtatott "hát ez szuper" felkiáltásokkal kommentálta SM az ijesztő eseményeket.