A svájciak technológiája hatalmas ionizátorokon alapszik, maga az elmélet már régóta ismert, de a gyakorlatban, ilyen méretekben még sosem próbálták ki nyilvánosan. A nagyfeszültségű ionizátorok negatív töltésű részecskéket juttatnak a légtérbe, amelyek a felfelé szálló meleg levegővel igen magasra jutnak, és közben magukhoz vonzzák levegőben a porszemcséket, majd a pára formájában jelenlevő vizet. Ez felhőképződéshez vezet, majd esőhöz.

A mesterségesen gerjesztett esők hevesek voltak, gyakran villámokkal és mennydörgéssel járó viharokká nőttek. Érdekes, hogy a legtöbb esőt éppen július-augusztusban, a száraz évszak közepén sikerült előidézniük. Az esőcsinálás nem megy bármikor, a tapasztalat azt mutatta, hogy csak akkor érdemes bekapcsolni az ionizátorokat, ha a légkör magas rétegeiben 30 százalék fölé emelkedik a páratartalom.

A projektet a világ egyik legismertebb atmoszférafizikai kutatóközpontja, a Max Planck intézet meteorológiai központja felügyelte, ahol a látványos eredmények ellenére is szkeptikusak a tudósok, és azt mondják, még legalább egy évnyi működés eredményeit kielemezve jelenthető ki csak biztosan, hogy valóban sikeres a projekt, és nem borítja fel a környék természetes időjárását.

A mesterséges esők legfontosabb haszna az lehet, hogy szükségtelenné tehetik a sivatagi országban rengeteg pénzt felemésztő sótalanítást. A Daily Mail becslése szerint egy Weathertec állomás felépítése 7 millió fontba kerül, míg egy sótalanító üzemé 850 millióba, míg a fenntartás költsége évi 6, illetve 45 millió.

Az időjárás manipulálása az elmúlt években lett egyre felkapottabb tudományos téma, legutóbb Kínában fordítottak rengeteg erőforrást az Abu-Dzabi esőcsinálóékkal éppen ellentétes kísérletre, az esőzések megakadályozására a pekingi olimpia alatt.