A levélvágó hangyák (Atta cephalotes) rágóinak elhasználódását az Oregoni Egyetem és az Oregoni Állami Egyetem kutatói mérték a panamai Soberania Nemzeti Park egyik kolóniájában. Eredményeiket a Behaviour Ecology and Sociobiology című szaklapban adták közzé.

A kivágott levéldarabkákat a hangyák elszállítják a bolyba, ahol kinyerik nedveiket, vagy későbbi táplálékot jelentő gombákat növesztenek rajta. Az amerikai kutatók kiderítették, hogy az idősebb hangyák jóval alacsonyabb hatékonysággal vágták ki a levéldarabkákat, mint fiatal társaik.

A hangyák a leveleket nagyrészt a rágóik fogazata között elhelyezkedő v-alakú pengékkel vágják el. A penge élessége a hangya kikelését követően az ember által valaha kifejlesztett legélesebb borotvapengééhez fogható. Az idő múlásával azonban e pengék elkopnak, mondta Robert Schofield, a kutatás vezetője.

A kutatók elektronmikroszkópban hasonlították össze laboratóriumban nevelt hangyalárvák és a vadon élő felnőtt, aktív hangyák rágóit. Egy átlagos, levelet vágó hangya rágóinak éle 340-szer tompábbnak bizonyult, mint a lárváké. Az is kiderült, hogy erősen megkopott rágóikkal az idősebb hangyáknak nehezére esett a levélvágás. A leginkább megkopott fogazatú egyedek már kizárólag csak a levelek szállításában vettek részt, a vágásban nem.

Schofield szerint a kutatás jól demonstrálja a társas élet előnyeit. Az emberek esetében is így van ez: aki bizonyos feladatok elvégzésére már nem képes, más területeken még gazdagíthatja a társadalmat.

A levélvágó hangyák szigorú hierarchiájú, fejlett társadalomban élnek. A szervezettség e szintjét euszociálisnak nevezzük. A kutatók szerint amellett, hogy a boly profitál a szerepek ilyen rugalmas változtatásából, az a magányos rovarokéhoz képest a hangyák hosszabb élettartamához is hozzájárulhat.