A szakemberek szerint nem kell ahhoz pánikhangulat, hogy a sűrű tömegben baj történjen, és a tömegpánik jelensége sem feltételez szorosan összepréselődő tömeget. Minden jel arra mutat, hogy a West Balkánban szombaton nem tört ki igazi tömegpánik – szerencsére, mert még nagyobb lehetett volna a baj.
A pánik a köznyelvben valamilyen irracionális félelmet jelent, és a pszichiátriában ismert pánikbetegségnek is egyik jellemző tünete az erős, legtöbbször valódi ok nélküli félelemérzet. A tömegpániknak azonban nincs sok köze a pánikbetegséghez, annak ellenére, hogy irracionális félelem is kiválthat tömegpánikot.
A szociálpszichológia mai ismeretei szerint a tömegpániknak evolúciós gyökerei vannak. „A jelenség nagyon hasznos stratégia volt, amikor még 70-150 fős csoportokban barangoltunk a szavannán” – magyarázza Síklaki István, az ELTE Szociálpszichológia Tanszék tanszékvezetője. Állatoknál, például antilopcsapatoknál ma is megfigyelhető ez a stratégia: ha az egyik állat társai viselkedésén észreveszi, hogy megijedtek, ő is automatikusan és mérlegelés nélkül menekülőre fogja, és ez a viselkedés életmentő lehet, ha valódi veszély fenyegeti a csapatot. „Ez a reflex ma is kiváltódhat emberekben, egy sűrű tömegen fertőzésként tud végigszaladni a rémület, ami meggondolatlan, ösztönös reakciókhoz vezet” – fogalmaz Síklaki.
A civilizációs tömegpánik egyik jellemzője, hogy a tömeget alkotó emberek az együttműködési készséget és az ésszerűséget félretéve, sokszor egymást akadályozva próbálnak menekülni. Az egyik leggyakrabban idézett példa a Titanic katasztrófája. Ismeretes, hogy nem volt elég mentőcsónak ahhoz, hogy mindenkit kimentsenek a süllyedő hajóról, de a legtöbb mentőcsónak egyáltalán nem volt tele, amikor vízre eresztették. Többen túlélték volna a tragédiát, ha az utasok nem a tömegpánik okozta káoszban keresnek menekülési utat, hanem rendezetten.
Az elmúlt évek leghíresebb tömegpánikjai közé tartozik a pár hónapja történt kambodzsai, ahol valaki elkiáltotta magát, hogy leszakad a híd, vagy éppen a 2005-ös bagdadi, amikor a síita zarándokok közt elterjedt a hír, hogy öngyilkos merénylők vannak a tömegben.
A tömegpánik ugyanakkor nem feltételez sűrű tömeget. Erre a média keltette tömegpánikokat szokták gyakran idézni, például Orson Welles 1938-as hangjátékát, ami a Világok harca című Wells-regényt dramatizálta. A hangjáték végén marslakók támadták meg a rádió stúdióját, és az a több ezer ember, aki nem tudta, hogy nem igazi hírműsort hall (és eléggé hitt a marslakók létezésében), pánikszerűen menekülni kezdett valamilyen biztonságosnak vélt helyre.
Hasonló reakciót váltott ki a New York Herald 1874. november 9-i vezércikke, ami hírül adta, hogy a Central Park állatkertjéből elszabadultak az állatok, és New York utcáin riogatják a járókelőket. A cikk a nemzeti gárda keserves küzdelméről és több halálos áldozatról is írt, az utolsó sor azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az egész írás csak kitaláció. Ezt az apró betűs sort azonban sokan nem olvasták el, és több százan vonultak fegyverrel az utcára, hogy megvédjék otthonaikat. A rendőrséget is mozgósították.
A tömeg azonban tömegpánik nélkül is képes embereket ölni, 1989-ben például 96 szurkoló halt meg Nagy-Britanniában stadionban – legtöbbjük egyszerűen megfulladt, mert a tömeg olyan sűrű volt, hogy összenyomta a mellkasukat, így nem tudtak levegőt venni. Több koncertet is fel lehetne sorolni – például az 1979-es, 11 halottat követelő cincinnati Who-koncertet –, ahol jó hangulatú tömegben haltak meg emberek, mert összepréselődtek vagy mert a többiek lába alá kerültek. A tömeg nyomásának ereje óriási lehet egy koncerten (főleg az első sorokban állóknak), a nagyobb rendezvényeken, például a Sziget nagyszínpadja előtt ezért is bontják meg a tömeget terelőkordonokkal.
Rengeteg kiváltó oka lehet sűrű tömegben kitörő tömegpániknak, az is, ha valaki bekiabálja, hogy késelnek, de akár az is, ha néhányan meglátják a félelmet azoknak az arcán, akiket a tömeg nyom össze, és ők is félni kezdenek. Bilkei Pál pszichológus azonban úgy nyilatkozott az RTL-nek, hogy szombat este nem tört ki tömegpánik a West Balkánban.
Síklaki István is osztja ezt a véleményt. „Nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy tömegpánik volt szombat este a Nyugatinál. Sőt, valószínűbb, hogy nem volt tömegpánik” – mondja a kutató. „Az az érzésem, hogy jóval súlyosabb tragédia, több sérült és esetleg halott lett volna, ha igazi pánikhangulat uralkodott volna a West Balkánban. Annyi biztos, hogy nagyon súlyos szűkület alakult ki a tömegben, a tömeg természetes mozgása pedig már önmagában elég lehetett ahhoz, hogy egy-egy gócpontnál veszélyes legyen.” Síklaki szerint egyértelműen szervezési probléma, hogy a West Balkánban nem volt biztonságos útja a tömeg áramlásának.
A tömeg viselkedésének vannak nemzetközileg is elismert magyar kutatói, az ELTE Biológiai Fizika tanszéken Vicsek Tamás vezetésével régóta foglalkoznak a tömeg mozgásának és szinkronizációjának kutatásával. Elküldtük a West Balkán alaprajzát Vicsek Tamásnak, aki szintén veszélyes gócokat talált. „Egyértelmű, hogy a lépcső a szűk keresztmetszet, mert ott le kell lassulnia a tömegnek, és az egyensúlytartás is nehezebb, valamint neki lehet nyomódni a korlátoknak” – fogalmazott.
A kialakult tömegpánikot egyébként nagyon nehéz feladat lett volna megfékezni. „Egy tömeges pánikhelyzetben az szokott segíteni, ha akad egy-két jó lélekjelenlétű ember, aki nagyon világos, nagyon határozott, nagyon feszes utasításokat ad” – mondja Síklaki. „Ez működhet, de elég kicsi eséllyel. Mindenképpen célszerű tehát előre végiggondolni, hogy egy tömegből milyen menekülési lehetőségeink vannak, és azokat tudatosítani, többször elismételni magunkban.”