Peru egy félreeső vidékén, Limától 400 kilométerre délre, a Pampas de Jumana nevű fennsíkon láthatók a gigantikus mértani alakzatok, monumentális állatfigurák és nyílegyenes vonalak, amelyek közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.

Az ábrákat valószínűleg a nazca indiánok készítették, akik az inka birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. Az állat- és emberábrázolások, növények, geometrikus minták Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között, azonos  módon készültek: a talajról lekaparták a felszíni vörös  kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. A világ legnagyobb grafikai alkotása 450 négyzetkilométeres területet foglal el. A Nazca-vonalakat az UNESCO 1994-ben vette fel a világörökségi listára.

A japán kutatócsoport Szakai Maszatóval, a Jamagata Egyetem professzorával az élen emberi fejet és egy eddig azonosítatlan állatot ábrázoló geoglifát fedezett fel. 2006-ban ugyanez a kutatócsoport 100 új ábrát fedezett fel a fennsíkon.

Az emberi fejnek tűnő geoglifa 4,2 méter hosszú és 3,1 méter széles, és a kutatók azonosították az ábrán a két szemet, a szájat, valamint a jobb fület. A helyszínen talált kerámiatöredékek elemzése alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi fejet ábrázoló geoglifa a nazca civilizáció kezdeti időszakából, esetleg még korábbról származik.

Az állatábrázolásnak vélt geoglifa 2,7 méter hosszú és 6,9 méter széles, és a tudósoknak eddig nem sikerült azonosítaniuk, hogy mikor készült a rajz. A kutatócsoport véleménye szerint a két geoglifát kis méretük miatt nem sikerült eddig észlelni a légi felvételek során.