A Clostridium difficile a vastagbélgyulladás egyik leggyakoribb előidézője, az antibiotikumokra rezisztens baktérium, főként akkor veszélyes, ha olyan helyen tud elterjedni, ahol az antibiotikumos kezelések a bélrendszerben tenyésző egyéb, a szervezetre ártalmatlan baktériumokat kiirtják vagy legyengítik. Ilyenkor a Clostridium difficile elszaporodik, napokig tartó krónikus hasmenést és egyéb kényelmetlen tüneteket okoz, különösen súlyos esetekben halálos is lehet.

Felmérések szerint Európában tízezer kórházi betegből átlagosan 4,1-et érint a fertőzés, egy amerikai tanulmány pedig napi 7000 fertőzésről szól kórházakban és idősotthonokban.

Borody megoldása az, hogy egy egészséges embertől származó, garantáltan fertőzésmentes székletmintát juttatnak a beteg bélrendszerébe, ezzel helyrebillentve a baktériumflóra egyensúlyát, és visszaszorítva a Clostridium difficile-fertőzést. Az átültetés történhet végbéltükrözéses módszerrel, de akár szájon át is, bár a páciensek ettől érthető módon eléggé idegenkednek.

Az első klinikai tesztek szerint a transpoosion (lefordíthatatlan szójáték a transfusion és a poo angol szavakkal, az egyik vérátömlesztést jelent, a másik a gyereknyelvben a széklet neve) nevű eljárás 90 százalékos sikerrátával bír, 67 fertőzöttből 60-at meggyógyított.

Az ötlet egyébként nem új, először 1958-ban említették egy orvosi tanulmányban, hogy elviekben a székletátültetés megoldást nyújthatna a Clostridium difficile-fertőzésre, aminek akkoriban 25 százalék között mozgott a túlélési esélye.

Az ausztrál kutatók most a széklet szintetikus helyettesítésének lehetőségein dolgoznak, vagyis olyan megoldáson, ami a probiotikus joghurtokhoz hasonlóan gazdag baktériumtenyészetekben, csak azoknál nagyságrendekkel hatékonyabb, és nem viszolyognak tőle a páciensek úgy, mint a transpoosiontől.