A kutatók 51 485 olyan személy kórlapját és egyéb adatait elemezték, aki 1993 és 1997 között részt vett a dán táplálkozási, onkológiai és egészségügyi követéses vizsgálatban. A felmérés alanyai közül a többéves követési időszakban 1881-nél alakult ki agyi érkatasztrófa. Az összes stroke-os eset nyolc százalékában, illetve a 65 évesnél idősebbeknél az agyi érkatasztrófák 19 százalékában a betegség összefüggésbe hozható a közlekedési zajjal.

A vizsgálatból kiderült, hogy a közlekedési zajszínt minden egyes 10 százalékos emelkedése 14 százalékkal növeli a stroke kockázatát az összes korcsoport átlagában, ám a rizikó 27 százalékos, ha csupán a 65 évesnél idősebbeket veszik alapul. Hatvan decibel felett a kockázat még magasabb. Egy forgalmas utca zajszintje 70-80 decibel között mozog, a fűnyíró vagy a láncfűrész működtetése 90-100 decibeles zajszinttel jár, míg egy felszálló sugármeghajtású repülőgépnél eléri a 120 decibelt.

Mint a dán kutatók kiemelik, a zaj stresszt jelent a szervezet számára, és alvászavarokat okoz: e tényezők hatására megemelkedik a vérnyomás, szaporábbá válik a pulzus, és növekszik a stresszhormon szintje is. A tudósok olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint a levegőszennyezés, a vasúti szerelvények és a repülőgépek keltette zaj, a dohányzás, az alkohol- és kávéfogyasztás vagy az étrend.

A vizsgálat résztvevőinek többsége városi környezetben élt, és a minta a zajszint tekintetében nem tekinthető reprezentatívnak. A zajos városrészekben ugyanis általában a szegényebbek élnek, míg a jobb módúak megengedhetik maguknak, hogy csendesebb negyedekben vegyenek lakást.