A közkedvelt elmélet szerint a röpképtelen dinoszauruszok tömeges kihalása 65,5-66 millió évvel ezelőtt következett be, amikor egy óriási aszteroida csapódott bolygónkba. Az ütközés hatalmas mennyiségű törmeléket juttatott a légkörbe, ami csökkentette a Föld felszínét elérő napfény mennyiségét, és globális éghajlatváltozást idézett elő - olvasható az EurekAlert hírpotálon.

Az Albertai Egyetem kutatói Larry Heaman vezetésével egy fosszílizálódott őshüllőcsontot vizsgáltak, amely Új-Mexikóban került elő. A növényevő hadroszaurusz, azaz kacsacsőrű dinoszaurusz combcsontját urán-ólom kormeghatározás segítségével datálták. A radioaktív izotópok bomlási sebességének állandóságán (felezési idő) alapuló eljárás az urán-238 radioizotópnak ólom-206-ra való bomlását, illetve az urán-235 radioizotópnak ólom-207-re való bomlását elemzi. A vizsgálatok tanúsága szerint a hadroszaurusz combcsont "mindössze" 64,8 millió éves.

Larry Heaman és kollégái véleménye szerint több oka is lehet annak, hogy az "új-mexikói" hadroszaurusz miért lehet egy olyan dinoszauruszvonal leszármazottja, amely a késő krétakorban túlélte a nagy kihalási eseményt. Előfordulhatott, hogy némely régióban nem pusztult ki a növényzet, és ennek köszönhetően több hadroszaurusz egyed túlélhette a kataklízmát. Nem lehet kizárni annak a lehetőségét sem, hogy a kacsacsőrű dinoszauruszok tojásai fennmaradhattak a rendkívül szélsőséges időjárási viszonyok között is.

A kanadai tudósok meggyőződése szerint az urán-ólom kormeghatározási eljárást alkalmazva több olyan fosszília is előkerülhet, amely megkérdőjelezi a kréta-tercier kihalási esemény és a dinoszauruszok kihalásának időpontját.