Egy új radiológiai képalkotó eljárás mutatta ki a krétakori őskígyó elrejtett lábát. A vizsgálatot végző francia és német kutatók reményei szerint az új adatok révén sikerül végre megválaszolni a kérdést, hogy szárazföldi, vagy vízi ősöktől származnak-e a kígyók.
A lábaskígyóknak összesen három őskövülete ismert. A most vizsgált kétlábú kígyóra Libanonban bukkantak még 2000-ben. A Eupodophis descouensi fosszilis maradványai egy kettéhasadt 95 millió éves vékony mészkődarab belső felületei között oszlanak meg.
Hiányzik a kígyó csigolyáinak egy része, levált a farka, amely a feje mellett helyezkedik el. Ugyanakkor világosan láthatók a kígyó végtagjának csontjai: a szárkapocscsont, a sípcsont, valamint a combcsont. A medencecsonthoz kapcsolódó végtag mindössze 2 centiméteres, s vélhetően a kígyó életében nemigen használhatta.
Hogy megtalálják a mészkőben rejtőzködő másik lábat, a fosszíliát az Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítményben vizsgálták meg. A tudósok a kórházakban alkalmazott komputeres tomográfiához hasonló rétegvizsgálatot, a laminográfiát alkalmazták, amellyel egészen apró elemeket is meg lehet látni a háromdimenziós felvételeken.
A végtagok belső szerkezete nagymértékben emlékeztet a jelenkori szárazföldi gyíkok lábaira. A felvételek kimutatták, hogy rendelkezett térdízülettel, négy bokacsontja volt, ugyanakkor hiányoztak a lábtő-, valamint az ujjcsontok. A kutatók úgy vélik, a kígyók azért veszítették el lábaikat, mert a végtagok nagyon lassan nőttek.