A húsz munkacsoport az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem kutatói, Cameron Currie és Garret Suen vezetésével elemezte a levélvágó hangya (Atta cephalotes) genetikai állományát. A kutatók a genomból kikövetkeztették, hogy a hangyák már 30-50 millió éve tenyésztik fészkeikben azokat a gombákat, amelyek előemésztik táplálékukat. Az ebből fakadó kényelem miatt megengedhették maguknak, hogy olyan géneket veszítsenek el, amelyek más rovarok anyagcseréjében fontos szerepet töltenek be.

A hangyák e gének elvesztése révén már nem termelnek bizonyos emésztőenzimeket, mivel azok feleslegessé váltak - a gombák előállította élelem emésztéséhez ugyanis többé nem szükséges a fehérjék lebontása. A hangyalárvák sem képesek már előállítani bizonyos aminosavakat, feltehetően azért, mert a gomba megtermeli számukra - írja a Der Standard a PLoS Genetics című szaklapban megjelent tanulmányt ismertetve.

A levélvágó hangyák kölcsönös ökológiai függőségek szövevényében élnek. Testileg igencsak eltérő dolgozó kasztok optimalizálják a gombatenyésztést: hatalmas harcosok védik a bolyt a benne lévő gombákkal, amelyeket parányi kertészek ápolnak, a gyűjtögetők pedig behordják a gombák táplálásához szükséges leveleket.

A tenyésztett gombát gyakran támadja meg élősködő gomba, ez ellen a hangyák baktériumokat vetnek be, amelyeket a testükön hordoznak, és egy mirigy váladékával etetik. Más baktériumok a gombatenyészetből táplálkoznak, ellenszolgáltatásként pedig a gombákat és a hangyákat is nitrogénnal látják el.

Más hangyafajok génállományának elemzése révén a kutatók most arra kívánnak fényt deríteni, mi tette ilyen sikeressé ezeket a rovarokat.