„A kutatásban résztvevők közül sokan jobb életet élnek, mint arra számítottam”- állítja Steven Laureys a liege-i egyetemi kórház munkatársa, a kutatás vezetője. „Meglepőnek tűnhet, de számos beteg képes elfogadni a megváltozott állapotát és alkalmazkodni hozzá. Nem is új fejezetet, hanem teljesen új könyvet nyitnak életükben”- folytatja Laurey.

A vizsgálat során 168 bezártságszindrómás embernek küldtek szét kérdőíveket, közülük 91-en voltak hajlandóak részt venni a kutatásban és 72 százalékuk vallotta magát elégedettnek a sorsával. Viszont a fennmaradók nincsenek megbékülve a helyzetükkel, sőt túlnyomó többségük azt kívánta, inkább ne élesztették volna újjá őket a szívinfarktusuk után, habár ők kevesebb, mint a negyedannyian vannak, mint az elégedett válaszadók.

A kutatás a betegek érzelmi állapotán kívül az eutanáziáról vallott nézeteikre is kíváncsi volt. A vizsgáltak 7 százaléka ismerte el, hogy vágyik a kegyes halálra, igaz ők azok, akik viszonylag rövid ideje élnek korlátozott életet. Épp ezért Laurys azt szeretné, ha az eutanáziakérelemért folyamodó betegek több haladékot kapnának, hogy legyen módjuk és elég idejük testileg és lelkileg is alkalmazkodni a megváltozott életviszonyhoz.

Laury szerint a technológia folyamatos fejlődése is e sérült emberek javát szolgálja majd. A gondolatokkal irányítható számítógépek és a szem mozgását nyomon követő eszközök nagy mértékben javítanak a betegek életminőségén.

Bíztató tehát a helyzet, főleg hogy számos kezelt betegnél értek már el jelentős javulást a rehabilitációjuk során. Sokuknak nagy mértékben fejlődött a mozgáskoordinációjuk: újra tudták mozgatni a fejüket és az ujjaikat, sőt némelyek néhány szavas mondatok képzésére is alkalmassá váltak.