Ben Potter és kollégái, az Alaszkai Egyetem kutatói szerint a helyszín, ahol a megközelítőleg hároméves gyermek testét elégették majd eltemették, mintegy 11 500 éves. Akkoriban Ázsiát és Észak-Amerikát még összekötötte egy a Bering-tengeren átívelő földnyelv.

"A leletek felfedezésével új információkat kaptunk az utolsó jégkorszak idején élt ember életmódjáról és viselkedéséről" - mondta el Potter. A kutatók eredményeiket a Science című tudományos folyóirat pénteken megjelent számában mutatják be.

A gyermek maradványait rejtő sír egy faházban található, amelyet nyilvánvalóan csak a nyári időszakban laktak. A bogyók gyűjtögetésével és halak, madarak, kisebb emlősök vadászatával foglalkozó nőknek és gyermekeknek nyújtott védelmet az épület - vélik a tudósok. A férfiak, akik nagyobb vadakat ejtettek el, hol itt, hol ott állították fel sátraikat.

A kutatók a leletek alapján úgy gondolják, 11 500 évvel ezelőtt a gyermek halálát követően a holttestet elégették, majd az asszonyok betemették a sírt és többé nem tértek vissza a házba.

Azt, hogy a gyermek fiú volt vagy lány, valamint a halála okát egyelőre nem tudják megállapítani a tudósok. Reményeik szerint a megmaradt csontmaradványokból elegendő DNS-t tudnak majd kinyerni, amelyet összehasonlíthatnak a régió jelenlegi lakóinak genetikai információival.

A kutatók kisebb állatok, például lazacok, nyulak, mókusok és madarak főtt, sült csontjaira is bukkantak, aminek alapján azt feltételezik, hogy ebben a korban itt nem volt jellemző a kannibalizmus.