A tengeri élőlények közül csupán egy maréknyiról ismert, hogy van hallása. Ezek a tengeri emlősök, teknősök, halak és néhány garnéla. Egy brit kutatásból most kiderült, hogy számos más rákfaj előtt sem ismeretlen a hangok világa, sőt, azok alapján választják ki lakóhelyüket.
A korallzátonyok nyüzsgő világa nem éppen csendes. A kutatókat azonban eddig nemigen érdekelte, hogy a gerinctelenek, illetve különböző állatcsoportok fiatal egyedei hogyan viszonyulnak a zajos környezethez, nem utolsósorban azért, mert nem tudtak arról, hogy képesek lennének azt észlelni.
Stephen Simpson, a Bristoli Egyetem tengerbiológusa és kollégái vizsgálódásuk első lépéseként kimutatták, hogy már a pár napos illetve hetes kishalak is hang alapján találnak el a nyílt vízből a korallzátonyokhoz, ahol felnőtt életüket töltik majd. Tavaly májusban ezután Simpson társzerzője volt egy cikknek, amely arról írt, hogy a korallok lárvái is ugyanezt teszik.
A kutatás során a kutatók két fénycsapdát helyeztek ki az ausztrál Nagy Korallzátonytól bizonyos távolságra. Az egyik mellől a korallzátony zaját közvetítették egy víz alatti hangszóróból, a másiknál csend uralkodott. A csapdák fogta összes, szám szerint 700 ezer parányi rákot is tartósították, azok mikroszkóp alatti azonosítására pedig most került sor.
Az eredményekből kiderült, hogy a nyolc leggyakoribb rendszertani csoport közül hét (a rövidfarkú rákok és garnélák lárvái, az evezőlábú rákok, a kagylósrákok, a hasadtlábú rákok valamint a felemáslábú rákok két családja) esetében kismértékű, de szignifikáns különbség volt a két csapda által fogott állatok számában, arra utalva, hogy észlelik a hangot, és reagálnak rá.
A legtöbben elkerülték a zajt, a csendes csapda több rákot vonzott. Ez az első bizonyíték arra, hogy néhány élőlény elkerüli a korallzátonyok zaját, valószínűleg azért, hogy távol maradjanak az ott élő ragadozóktól, vagy a számukra alkalmatlan élőhelytől. Mindössze a korallzátonyokon megtelepedő rövidfarkú rákok lárvái kerültek nagyobb számban a zajos csapdába. A csendes csapdát előnyben részesítő hat rendszertani csoport nem a korallzátonyok, hanem a nyílt víz, vagy a tengerfenék lakója.
Simpson és kollégái szerint eredményeik arra utalnak, hogy a hajók és más emberi tevékenység okozta fokozódó tengeri zaj nem csupán a tengeri emlősök, hanem számtalan hal és gerinctelen faj számára is gondot okozhat.