A dinoszaurusztojást még az 1960-as években fedezte fel egy szovjet expedíció Mongóliában, a Góbi-sivatagban. A lelet évtizedekig múzeumi raktárban porosodott, majd Dél-Koreába került, ahol Gerald Grellet-Tinner, a chicagói Field Múzeum paleontológusa figyelt fel rá.

Baktériumoknak köszönhetően a dinoszauruszpalánta csontjaiban lévő kalcium-foszfát kalcium-karbonáttá alakult át. Mivel a tojáshéj 95 százalékát kalcium-karbonát alkotja, röntgennel nem tudták átvilágítani a leletet, ezért szkennelő elektronmikroszkóppal, valamint neutron-tomográffal vizsgálták meg.

A felvételek tanúsága szerint egy teljesen kifejlett szauropoda lapult a tojásban. Csontvázának jellegzetességei alapján Gerald Grellet-Tinner úgy véli, hogy titanoszauruszról van szó, vagyis felnőve akár 15 méteres testhosszat is elérhette volna. Érdekes módon a tojás átmérője mindössze 90 milliméter.

"Sohasem gondoltam volna, hogy ezek a dinoszauruszok ilyen aprócska tojásokat raktak volna" - jegyezte meg az amerikai paleontológus.

Más őslénykutatók viszont óvatosságra intenek a dinoszaurusz besorolásakor. Mint Steve Salisbury, a Queenslandi Egyetem paleontológusa kifejtette, a felnőtt titanoszauruszok és az embrió csontozati jellegzetességeinek az egybeesése a véletlen műve is lehet.

"A dinoszauruszok csontváza egyedfejlődésük során átalakulhatott. Ráadásul kevéssé valószínű, hogy egy embrió csontváza pontosan leképezze egy felnőtt egyedét" - hangsúlyozta az ausztrál paleontológus.

Ezzel együtt Steve Salisbury izgalmasnak nevezte a felfedezést. A leletből arról is lehet következtetni, hogy a gigantikus szauropodák a feltételezettnél 50 millió évvel korábban jelentek meg a mai Mongólia felületén.