A jóval a dinoszauruszok előtt élt Tiarajudens eccentricus az emlősszerű hüllők osztályához, ezen belül pedig az úgynevezett Anomodontia-csoporthoz tartozott. Nevét egyrészt Tirajú régióról kapta, ahol fosszíliái napvilágra kerültek, a dens és az eccentricus pedig szokatlan, azaz excentrikus fogazatára utal.

Felső tépőfogai 12,7 centiméter hosszúak voltak, ilyen hatalmas agyarakkal általában a húsevő állatok rendelkeztek, amelyek e gyilkos fegyvert forgatva ejtették el a zsákmányt. "A növényevők viszont a hatalmas tépőfogak segítségével küzdhettek meg egymással, vagy védhették meg magukat a ragadozókkal szemben" - mondta Juan Carlos Cisneros, a kutatásokat irányító brazil paleontológus.

Magyarázata szerint a Tiarajudens eccentricus egyedei a jelenkori pézsmaszarvasokhoz hasonlatosan megküzdhettek a területükért, a nőstényekért vagy a táplálékért. "Ezek a helyzetek rendkívül fontosak mind az egyed túlélése, mind a faj sikeressége szempontjából. A Tiarajudens eccentricushoz hasonló állatok felfedezése újból és újból bebizonyítja, hogy milyen kreatív volt a természet, amikor megoldásokat kínált bizonyos élethelyzetekre" - mondta a brazil őslénykutató.

Hiánypótló fogak

Az agyarakon kívül az excentrikus emlősszerű hüllő felső szájpadlásában több sorban sorakoztak a fogak, amelyek egyaránt voltak alkalmasak rágásra, tépésre - és ha elveszített belőlük egy-egyet, hamarosan pótolta, mint a cápák. A Tiarajudens eccentricus alsó állkapcsa töredékesen került elő, de nagy valószínűséggel abban is több sor fog kaphatott helyet.

Jörg Fröbisch, a berlini Humboldt Egyetem paleontológusa szerint (ő nem vett részt a kutatásban) nagyon szokatlan, hogy a növényevőknél agyarszerű tépőfogak alakuljanak kim ls a felfedezés új megvilágításba helyezi a fogfejlődés korai időszakát, a növényevők evolúcióját és az egyedek csoporton belüli interakcióit.