A Neuron című folyóiratban megjelent tanulmányukban a szakértők leszögezik, hogy a szaglás a legősibb érzékelés. Az utóbbi időben végzett vizsgálatok szerint nemcsak az érzékeny orrú állatok, például a kutyák, de az emberek orra is sokkal több külső illatingert felfog, mint amennyi tudatosul belőlük.

Diego Restropo és munkacsoportja évek óta foglalkozik a szagok érzékelésével és a szagingerek idegi földolgozásával. Keveset tudunk a szaglásunkról, és mind több derül ki róla, annál meghökkentőbb a bonyolultsága – mondta Restropo professzor.

A szaglószerv már születésünk pillanatában teljes mértékben működőképes, és az is marad, szemben más érzékszerveinkkel. Ennek magyarázata, hogy az orrunkban az érzékelő sejtek átlagosan kéthavonta elhalnak, és azokat új sejtek pótolják.

A kutatócsoport először egereken kisérletezett. Kimutatták, hogy miközben a többi érzékszervvel szemben a szaglóhámból az agyba bejutó ingerek egyetlen központba, a talamusz körülírt területébe kerülnek, ott a szaglásközpont nem azonnal dönt a befutó ingerről, hanem igen gyors idegrostok útján oda-vissza ingerfolyamatok indulnak el. Végül az agyi központ dönt a szaginger jelentőségéről.

Azok a szagingerek – a feromonok –, amelyek az állatvilágban fontos szerepet játszanak a párválasztásban, az emberben is működnek, még ha nem is tudatosulnak. A szaglás ősi érzékünk, és alapvetően másképp kapcsolódik az agyhoz, mint a többi érzékszervünk – írják a kutatók. A női könnynek például nincs szaga vagy illata, de a férfiak mégis megérzik ezt, ha más érzékszervvel nem is érzékelik. Kimutatták, hogy erre a férfiak tesztoszteronszintje azonnal és jelentősen csökken.

A közhiedelem szerint a vakok hallása és szaglása érzékenyebb, mint a látó embereké. Több vizsgálat is igazolta, hogy a vakok orra vagy füle nem működik jobban, mint ép szemű társaiké, de megtanulják, hogyan koncentráljanak az ép érzékszerveikből származó ingerekre.