A borneói nagyorrú majmok (Nasalis larvatus) növényevők, és táplálékukat előgyomrukban emésztik meg. Ilyen előgyomros emésztésű állatok a szarvasmarhafélék, a vízilovak, lajhárok és kenguruk is. Közös jellemzőjük, hogy csak kis mennyiségű táplálékot képesek egyszerre magukhoz venni, ellenkező esetben az ugyanis túl gyorsan halad át az előgyomron.

Ezért az előgyomorral emésztő állatok lassan, kis adagokban veszik fel táplálékukat. Ezáltal hátrányba kerülnek azokkal az állatokkal szemben, amelyek vastagbelükben emésztik meg élelmüket, és több élelmet tudnak egyszerre elfogyasztani. Vastagbelükkel emésztenek többek közt a lovak, az orrszarvúak, a nyulak, és sok más majomfaj. Evéstempójuk széles skálán váltakozik, a temérdek mennyiséget elfogyasztó elefánt és a ráérős, lassú anyagcseréjű koala között.

Az előgyomorral járó problémára a legmegfelelőbb megoldást a kérődzők találták meg. A szarvasmarhák, bivalyok, szarvasfélék, antilopok, zsiráfok és tevék a náluk bendőnek nevezett előgyomorból visszakerülő táplálékpépet alaposan felaprítják, ezáltal többet képesek egyszerre elfogyasztani. Úgy tűnik, hasonló trükköt fejlesztettek ki a nagyorrú majmok is.

Marcus Claus, a Zürichi Egyetem kutatója és kollégái Malajziában figyeltek meg nagyorrú majmokat. Egyes napokon kérődző magatartást figyeltek meg, más napokon a megszokott módon táplálkoztak a majmok. A kérődzős napokon az állatok több időt töltöttek evéssel, így valószínűsíthető, hogy többet is fogyasztottak. Az új viselkedést eddig mindössze Malajzia egy bizonyos részén figyelték meg nagyorrú majmoknál. Egyelőre nem tudni, hogy helyi szokásról van-e szó, vagy az összes nagyorrú majom kérődzik, csak eddig ezt a kutatók nem vették észre.