Langer Róbert közlése szerint a politika korábban soha nem foglalkozott a transzplantáció ügyével, tavaly novemberben azonban Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár a szakma kongresszusán tudakozódott arról, milyen problémák okoznak gondokat a területen. Az államtitkár a visszajelzések alapján hirdette meg célkitűzéseit: a várólisták feltöltését, a donorszámok fokozását, a tüdőtranszplantáció hazahozatalát, a laikus közönség és a szakma tájékoztatását, valamint a Eurotransplanthoz való csatlakozás lehetőségét.

Reális célkitűzés, hogy jövő évtől átmeneti, majd egy év múlva végleges tagja legyen Magyarország az Eurotransplantnak. A teljes csatlakozás után várhatóan a szervek 80 százaléka marad országon belül és az esetek 20 százalékában történik majd szervcsere. Az élődonoros transzplantációk aránya hosszú éveken keresztül 5 százalék körül volt Magyarországon, míg az elmúlt évben ez az arány már meghaladta a 13 százalékot. Az európai átlag 2009-ben 18,3 százalék volt.

Ez az emelkedés világtendencia is, ugyanis egyre többen ismerték fel, hogy hosszabb távon jobb az élődonor. A donorszám növelésében az Országos Vérellátó Szolgálat égisze alatt működő szervkoordinációs iroda tett komoly erőfeszítéseket. A terv az, hogy a spanyol modellhez hasonló koordinátori rendszer épüljön ki Magyarországon. Ehhez a felmérések szerint országosan 45 koordinátorra lenne szükség a donort adó kórházakban.

A transzplantáció gazdasági szempontból is kifizetődő - mondta a professzor. Magyarázata szerint a veseátültetés egy éven belül megtérül, mivel az összes költségét tekintve jóval olcsóbb, mint a dialízis. Életmentő szervek esetében pedig a beteg élete a tét, így etikai szempontból az nem lehet pénzkérdés.