A múmiát, amelyet a Nílus völgyében találtak Kairótól 560 kilométerre délre, 1910-ben vásárolta meg az Egyiptomi Múzeumtól George Henry Perkins, az egyetem dékánja. A feltételezések szerint az úgynevezett harmadik átmeneti korban, a XXV. dinasztia idején élt szolgálólány földi maradványait takarják a pólyák. A múmiát 1937-ben röntgenvizsgálatnak vetették alá, ekkor állapították meg a nemét, valamint a korát. A felvételek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lány 14-16 éves kora körül távozott az élők sorából.

Mivel nem élő személyről volt szó, az eljárás során nem kellett törődni a sugárterheléssel - nagyobb röntgendózist alkalmazhattak -, másrészt a szokásosnál keskenyebb CT-szeleteket állítottak elő. Végső soron a radiológusok közel tízezer nagyfelbontású, igen részletes felvételt készítettek.

A kutatókat mindenekelőtt a lány halálának oka érdekelte. A szakértők a jobb fül felett látható csonttörésre összpontosítottak, amelyet az 1937-es röntgenfelvétel is kimutatott. A CT-felvételeknek köszönhetően a törést több szögből is megvizsgálhatták a radiológusok, és noha egyértelműen nem sikerült igazolniuk, hogy a sérülés vezetett a lány halálához, elgondolkodtató, hogy nincsenek a csont gyógyulására utaló jelek. Ez azt jelenti, hogy a sérülés két-három héttel a lány halála előtt keletkezett, vagy esetleg halála után, a balzsamozás során törték be a koponyáját.

A részletes CT-vizsgálatnak köszönhetően a radiológusok azt is megállapították, hogy a lány agyvelejét az ókori balzsamozók nem a szokásos eljárással, az orron keresztül távolították el, ahogy nem lékelték meg a tarkóját sem. Hiányzik viszont a két legfelső nyaki csigolya, ami arra utal, hogy az agy eltávolítását az öreglyukon (foramen magnum) keresztül távolították el.

A múmiavizsgálat során kidolgozott eljárás segíti majd az igazságügyi orvos-szakértőket például annak eldöntésében, hogy egy kisgyermek halála természetes okok miatt következett-e be, vagy bűncselekmény történt.