Ezek a forgócsillagok nem sokkal a 13,7 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett ősrobbanás után jöttek a világra. A jelek szerint masszív óriások voltak, amelyek tömege minimum nyolcszor haladta meg a Napunkét. Önpusztító módon éltek, és fiatalon, alig 30 millió évesen fejezték be életüket.

A potsdami Leibnitz Asztrofizikai Intézet kutatói Christina Chiappinivel az élen a világ egyik legnagyobb távcsőrendszere, a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópja (VLT) segítségével galaxisunk legidősebb gömb alakú csoportját, az NGC 6522-es katalógusjelű gömbhalmaz által kibocsátott fényt vizsgálták. Nyolc olyan öreg csillagot fedeztek fel benne, amelyeknek szokatlanul magas volt a stroncium- és ittriumszintje.

Az asztrofizikusok szerint ez viszont csak úgy lehetséges, ha a kérdéses égitestek forgócsillagok lennének. A tudósok számításai szerint ezek felületi forgási sebessége elérhette az óránkénti 1,8 millió kilométert.

"A Napunk óránkénti 7200 kilométeres sebességgel forog, a Tejútrendszer masszív csillagai pedig óránkénti 360 ezer kilométeres sebességgel" - jegyezte meg James Tumlinson amerikai csillagász.

Ez az iszonyatos forgási sebesség a külső és belső gázrétegek összekeveredését okozhatta, amelyek egyébként nem vegyülnek. Emiatt bekövetkező nukleáris reakciók sokasága hozta létre a radioaktív neont, amely neutronokat bocsátott ki. Utóbbiak, összeütközve a vassal és egyéb nehézelemekkel hozták létre a stronciumot és az ittriumot.
A forgócsillagok halála után ezek az elemek eljutottak a csillagoknak életet adó felhőkbe, majd a csillagokba. Így kerülhettek az NGC 6522 katalógusjelű gömbhalmaz csillagaiba is.

A felfedezésből arra lehet következtetni, hogy a forgócsillagok drámai módon változtatták meg világegyetemünk arculatát. Így például a gyors forgási sebességnek köszönhetően a feltételezettnél sokkal korábban képződtek és jutottak ki az univerzumba a nehéz elemek. A forgás miatt sokkal gyakoribbak voltak a gammakitörések, univerzumunk legnagyobb erejű robbanásai is.

A gyors forgás miatt ezek a csillagok valószínűleg sokkal fényesebben ragyogtak, mint lassúbb társaik. Ez viszont megmagyarázhatja a korai univerzumban lezajlott rejtélyes reionizációt: a hidrogénatomok, amelyek áthatották az egész világegyetemet, az ősrobbanás után 400-900 millió évvel újra ionizálódtak, protonok és ionok keverékét alkotva.