Általános felfogás, hogy a gyakori ööö-zés (angolban um és er) igénytelenné teszi a beszédet. Általában azért ööö-zünk, mert nem jut eszünkbe a következő szó, keressük a megfelelő kifejezést. Az ööö-ket felesleges hangoknak tartjuk, igyekszünk elkerülni ezeket.

Richard Aslin, a Rochester egyetem professzora szerint azonban a szülőknek nem kell attól tartani, hogy nem beszélnek mindig tökéletesen gyerekeik előtt. Kutatásaik szerint ezek a töltelékszavak kifejezetten hasznosak, amikor gyerekekhez beszélünk. A gyerekek már nagyon korán megtanulják, hogy az ööö-zés után általában olyan szavak következnek, amit nem ismernek. Amikor a szülő keresi a megfelelő szót, jelzést is küld a gyereknek, hogy most kell figyelni. Ez nagyon hasznosnak bizonyul a tanulásban.

Aslinék kísérleteik során fényképeket tettek a gyerekek elé, az egyiken a gyereknek ismerős kép volt, mint például egy labda vagy egy banán. A másikon pedig olyan tárgy, amit még soha nem láttak eddig, például egy villáskulcs. A szem mozgását követő szerkezettel pontosan tudták, hogy a gyerek melyik fotóra néz, amikor azt mondták neki teljesen folyékonyan, hogy "nézz a labdára". A következő mondat pedig így hangzott: "Nézz... ööö... a villáskulcsra".

A második esetben is jó irányba néztek a gyerekek, hiába nem tudták, mi az hogy villáskulcs. A kísérleteket több korosztályon elvégezték, és azt látták, hogy a két és fél éves gyerekeknél már megvan ez a képesség, a kétéveseknél még nincs. Ebből egyértelműnek tűnik, hogy a gyerekek akkor tanulják meg ezt a képességet, amikor felnőtteket hallanak beszélni.