Minden tömeggel, és ennek folytán gravitációval rendelkező test meggörbíti a téridőt, ezt azzal a példával szokták a fizikusok illusztrálni, ahogyan egy tekegolyó alatt besüpped egy gumimatrac felülete. Ezt a jelenséget már többször sikerült megfigyelni és megmérni, azt azonban még nem, hogy ha a test forog, azzal a süppedés mellett meg is csavarja a téridő szerkezetét.

A Gravity Probe B űrszondán négy nagy pontosságú giroszkópot helyeztek el, aminek a forgástengelye egy távoli csillag felé mutatott (ilyen csillagokat szoktak fix pozícióként referenciának használni hasonló kísérletekben). Az elméletek szerint a Föld forgása tértorzító hatásának a giroszkóp forgástengelyét el kell mozdítania.

Einstein képletei azt is megmondják, mennyivel: évenként 0,041 szögmásodperccel. A mérések 0,037 szögmásodpercet mutattak, ami azt jelenti, hogy a jelenség létezését sikerült igazolni, de vagy a műszer, vagy a mérési módszer, vagy a képlet nem teljesen pontos.

A giroszkópos ötletet 1959-ben vetették fel a NASA fizikusai, és az űrhivatal hivatalosan 1963-ban indította el a kísérletet. A technikai korlátok évtizedekig leküzdhetetlennek tűntek, összesen hétszer állították le, majd indították újra a projektek, hogy végül 2004-ben Föld körüli pályára bocsássák a 750 millió dollárból megépített szondát.

A Gravity Probe B 17 hónapon át gyűjtötte az adatokat, amelyeknek a kielemzése mostanáig tartott. A tudósok szerint mindenképpen a fizika történetének klasszikus kísérletei között van a helye a NASA fél évszázados küzdelmének Einstein teóriájának bebizonyításával.