Skót kutatók 266 napon át követtek nyomon Ugandában egy csoport csimpánzt, hogy megismerjék a jelbeszédüket. Eddig legalább 66 különböző gesztust azonosítottak. A csoport 120 órányi felvételt készített az emberszabásúakról, és azokat a jeleket próbálták lencsevégre kapni, amelyekkel az állatok egymásnak üzentek.

Korábbi tanulmányok csak 30 különböző gesztust azonosítottak, de ezek fogságban élő állatok segítségével készültek. A különbség oka az lehet, hogy fogságban másképp viselkednek a csimpánzok. "Nem láthatjuk őket, amikor majmokra vadásznak, amikor félrevonulnak a nőstényekkel, vagy amikor két csimpánzcsapat egymásnak esik." - mondta Catherine Hobaiter a BBC-nek.

A kutatónő és munkatársa, Richard Byrne professzor olyan mozdulatokat kerestek, amelyekre az állatok valamilyen választ vártak a társaiktól. Fontos szempont volt, hogy a gesztikuláló egyed figyelje a közönségét, és ha nem jött válasz, akkor megismételje a mozdulatot.

A tudósok még nem végeztek a felvételek tanulmányozásával. A projekt következő szakaszában azt próbálják kideríteni, hogy melyik gesztus mit jelent. Ez nem könnyű feladat, mert előfordul, hogy a gesztus nem a várt reakciót váltja ki. A tudósoknak azt is figyelniük kell, hogy a gesztikuláló egyed elégedetten fejezte be a hadonászást, azaz elért-e a célját.

Az eddigi kutatási eredmények arra utalnak, hogy nem mindegyik mozdulat tanult, több faj - gorillák, orángutánok - ugyanazokat a gesztusokat használja. Ez arra utal, hogy néhány gesztus a ma élő emberszabásúak közös ősében fejlődött ki.