A geológusokat régóta foglalkoztatja az az elmélet, ami szerint a nagyobb földrengéseket jellegzetes légköri események jelzik előre. A litoszféra-atmoszféra-ionoszféra teóriára eddig nem sikerült szilárd bizonyítékot találni, de több nagy földrengés után merültek fel olyan mérési eredmények, amelyek az atmoszférában megmagyarázhatatlan anomáliákat mutattak a későbbi epicentrum környékén.

A márciusi japán földrengés nem csak a modern kori történelem egyik legsúlyosabbja, de a legjobban dokumentáltak közül is való, így elképzelhető, hogy most sikerül igazolni az elméletet, ami óriási lökést adhat a földrengések előrejelzésével foglalkozó fejlesztéseknek.

A NASA Goddard Space Flight Centre központjának egyik szaktekintélye, Dimitar Ouzounov új műholdas felvételeket mutatott be a Japán partjainál történt földrengés helyszínéről, pontosabban a légkörről a epicentrum felett. A képek a földrengés előtt három nappal, március nyolcadikán mutatnak először infravörös kitöréseket, amelyek egészen a rengés előtti órákig egyre erősödnek - ez magyarul azt jelenti, hogy felhevült a légkör a földmozgás epicentruma fölött.

Az elmélet szerint a földrengés előtt a tektonikai lemezek törésvonalánál felgyülemlett óriási feszültség nagy mennyiségű radont szabadít fel. A gáz a légkörbe jutva ionizálja a levegőben a molekulákat, ez pedig a légkörben levő párát kondenzálja, vagyis vízcseppekké alakítja. Ez a kondenzáció jár azzal a hőfelszabadulással, amit a műholdak érzékeltek. A jelenségnek az ionoszférában is mérhető hatása van, mégpedig az elektronok feldúsulása - ezt a jelenséget a 2010-es haiti földrengés előtt készült műholdas mérések is észlelték.

A kutatók abban reménykednek, hogy a műholdas adatok további elemzése igazolja az összefüggést a földrengés és a légkör felhevülése között, és erre alapozva hatékony előrejelző rendszereket fejleszthetnek majd ki.