Nagyszerű panorámaképeink vannak a tőlünk 2,5 millió fényévre lévő Androméda galaxisról, de a csillagászok nehezen tudják lefotózni saját galaxisunkat, a Tejutat, mert nem látnak rá kívülről. A feladat majdnem olyan nehéz, mint tükör nélkül önarcképet készíteni. Ennek a helyzetnek köszönhetően a világűr sötétjében tapogatózó tudósok folyamatosan újabb részleteket fedeznek fel, mint azt egy új tanulmány is bizonyítja.

Thomes Dame és Patrick Thaddeus, a Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ munkatársai a Tejút egy korábban ismeretlen spirálkarját azonosították. A struktúra körülbelül hetvenezer fényévre van tőlünk, és valószínűleg a Földhöz közeli Scutum–Centaurus spirálkarnak a folytatása.

A csillagászok bizonyos atomok és molekulák jeleit észlelő, mikrohullámú tartományban működő teleszkópokkal azonosítják a távoli galaxisokat. Dame és Thaddeus először hidrogénatomokat keresett, de ebből nagyon sok van a galaxisban, a segítségével nehéz pontosan meghatározni az egyedi struktúrákat. Azután szén-monoxid nyomait kutatták, amely megbízhatóbban jelzi a csillagformáló molekuláris gázfelhőket.

Számos ilyen felhőt találtak, és az egyiket sikerült részletesen feltérképezni. 300 fényév átmérőjű és körülbelül 50 000 naptömegű. A teljes kar feltérképezése éveket vehet igénybe. Dame azt feltételezi, hogy a Scutum–Centaurus teljesen körülöleli a galaxisunkat. A másik nagy spirálkar, a Perseus is hasonló módon kerüli meg a galaxist, csak éppen a másik oldalon.