Egy nemzetközi csillagászcsoport több mint tíz évvel ezelőtt kezdett hozzá a 2MASS (Two Micron All Sky Survey) elnevezésű égboltfelmérési programhoz, amelynek keretében a fény infravöröshöz közeli tartományában három hullámhosszon fényképezték az égboltot. A szinte teljesen automatikus eljárás egy arizonai és egy chilei obszervatóriumban zajlott párhuzamosan.

Az infravöröshöz közeli hullámhosszokon a látható fényhez viszonyítva gyengébb a csillagközi fényelnyelés, így a porosabb területekről is – mint a galaktikus sík vagy a nagyobb csillagkeletkezési régiók sűrű felhőmagjai – részletes képek készülhetnek. A térkép a Földtől számított 380 millió fényévnyi távolságot fed le.

A 3D térképen a térhatást a vöröseltolódás alapján alakították ki, a galaxisok és égitestek Földhöz viszonyított távolságát e jelenségből következtetik. A jelenleg elfogadott elméletek szerint ugyanis a világegyetem folyamatosan tágul, ezért a Doppler-effektushoz hasonlóan a távoli galaxisokról érkező fény az elektromágneses hullámok hullámhosszának a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyított megnövekedése miatt a vörös felé tolódik, és ez a távolsággal arányosan változik.

Az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) bostoni konferenciáján szerdán bemutatott 3D térkép többek között azért keltette fel a kutatók figyelmét, mert az infravörös hullámhossznak köszönhetően a világegyetem Tejútrendszeren túli területei is láthatóbbá váltak.